Szerző: KÁLMÁN ATTILA
2019.04.11.
Fernando Vallespinnel beszélgettünk, aki a populizmus és az érzelmekre ható politizálás nemzetközi hírű kutatója. Szerinte a liberális demokráciák komoly kihívásokkal néznek szembe, de végül győzni fognak. Kína és a technológiai fejlődés viszont jobban aggasztja, mint egyes populista vezetők. A spanyol tudós a CEID ( Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Központ) European Cafe rendezvényére érkezett Budapestre.
Milyen lesz a jövő politikája?
2000-ben írtam ilyen címmel könyvet, aztán a megjelenés után nem sokkal jött 9/11, és minden megváltozott. Úgy tűnt, hogy Huntingtonnak lesz igaza, és jön a civilizációk összecsapása. Közben mégis folytatódott a globalizáció, fejlődött a technológia, és a fő irányvonal az lett, hogy nőtt az emberekben a félelem, hogy ilyen világban kell élniük, amit sem ők, sem a politika nem tud rendesen kontrollálni.
Miért nem?
Mert a politika még mindig főleg a nemzetállamok szintén zajlik, a problémáink pedig egyre inkább globálisak. A 2008-as gazdasági válságkor is mindenki csak kapkodta a fejét. Globális a társadalom, az államok viszont nemzetiek, ami feszültséget okoz. Gondot okoznak a megosztó ideológiák is, ideértem a hagyományos politikai ideológiákat és a vallási mozgalmakat is. Ezek az ideológiák úgy teremtik meg az emberek önazonosságát, hogy közben élesen elválasztanak csoportokat. Ez előbb-utóbb robbanáshoz vezet.
Milyen politikai erők alkalmazkodtak a legjobban ehhez a helyzethez?
Minden hagyományos ideológia megroppant a világ változásai alatt, de kiemelkedtek politikai egységek, amelyek sikeresek tudtak lenni. A nagyok és erősek voltak erre képesek, például Kína. Európa viszont lépéshátrányba került, szerintem főleg azért, mert nem irányítja egy hatékony szuperállam a kontinens egészét.
Ennek az európai sikertelenségnek köszönhető a populizmus erősödése?
A populizmus erősödése mögött gazdasági okok állnak: a populista pártok szavazói között leginkább a globalizáció veszteseit találjuk. Donald Trump szavazói között ott vannak az ipari munkások, akik elvesztették az állásukat Detroitban, és máshová kellett költözniük, hogy találjanak valami munkát. A volt Kelet-Németországban inkább szavaznak az AfD-re, Franciaország szegényebb részein népszerűbb Marine Le Pen. A gazdasági okok jelentik az alapot, erre rakódnak a pszichoszociális tényezők: a populista szavazókra nagyon jellemző a ressentiment érzése. Ezeknek az embereknek a várakozásai nagyon messze esnek attól, amit megélnek, így érthető a csalódottságuk. Nagyon sok a fiatal közöttük, akik arra számítottak, hogy felfelé lépkedhetnek a társadalmi ranglétrán, de ebből nem lett semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.