Szerző: RÁTESI MARGIT
2019.04.01.
Magyarország jelenlegi méltatlan első szolgája 2006-os fiaskója nyomán egy életre megjegyezte: ennek a szavazóbázisnak hízelegni kell. „Ezek” aktív életük jó részében nem is hallottak adóról, fogalmuk se volt, hogy jövedelmük mekkora része ment a közösbe, arról pláne nem, hogy mi illetné őket méltányosan: tehát arra várnak hálatelt szívvel, hogy majd valamelyik úr „ad” nekik.
Ennek érdekében gátlástalanul megszegik a még érvényben lévő nyugdíjtörvényt is – az érintettek túlnyomó többsége úgyse ismeri. A törvény szerint ugyanis Magyarországon a nyugdíjakat, és azok emelésének mértékét – mivel nem biztosítás alapúak, hanem a kirovó-felosztó rendszer szerint működnek – a regnáló kormány állapítja meg. A törvény szerint a nyugdíjakat az infláció mértékével azonosan kell növelni, méghozzá úgy, hogy január elsejétől az évre prognosztizált mértékkel. Ha a valóságos infláció mértéke magasabb, mint a tervezett, akkor – legkésőbb novemberben – visszamenőleg az év elejétől ki kell fizetni a különbözetet, méghozzá nyugdíjemelés, és nem egyszeri „prémium” formájában.
Ehhez képest 2018-ban januárban 0,6 %-kal emelték a nyugdíjakat miközben – még az MNB érdekesen számított inflációs mértéke is 2,7% volt. Novemberben meg nem a törvény szerint járó 11×2,1%-os nyugdíjemelést kapták az idősek, hanem mindenki egységesen, egyszeri „prémiumot” 18 ezer forintot. Ebből következően a nyugdíjak reálértéke 2010 óta folyamatosan, egyre növekvő sebességgel romlik, hiszen nominálisan sem követi a valóságos inflációs mértékeket. Nem is említve, hogy az idősebb korosztály fogyasztásának 90-100 százalékát kitevő élelmiszerek, gyógyszerek, napi cikkek (papírzsebkendő, szappan, fogkrém stb.) drágulása csak az utóbbi két évben minimum 40 százalékos.
Mindezzel együtt is, én lennék az utolsó, aki a nyugdíjasok gondjait vetné bármely kormány szemére. Mi vagyunk ugyanis, akiknek bármily csekély, de biztos jövedelmük van, – illetve egyelőre van.
A dolgozó rétegek mértéktelen megalázása, kizsákmányolása ugyanis hamarosan ellehetetleníti a szolidaritási alapú nyugdíjaink kifizetését: nem lesz kitől, honnan beszedni azt a pénzt, ami nekünk járna, annak fejében, hogy a 30-40 ledolgozott évünk alatt a tőlünk levont járulékokat kifizettük az akkori időseknek.
A Magyarországra az elmúlt 9 évben ömlő támogatások elprédálása a ma regnáló rezsim múlhatatlan bűne.
Amit viszont tényleg nem értek. Csak józan paraszti ésszel: ha fényességesen ragyogó idoljuk egyetlen szerelme, szívügye, a magyar foci a beléöntött milliárdok ellenére az ismert „teljesítményre” képes, miben reménykednek? Könyörgöm: egy focista nemhogy felnő, ki is öregszik 9 év alatt. Lassan minden egyes drukkernek külön szektora lesz a stadionok árjában, és a játékosok személy szerint köszönthetik szurkolóikat egy meccs elején – csak éppen egy árva gól sem képes betalálni az ellenfél hálójába.
Így valahogy néz ki Magyarország jelenlegi „fejlődése”: néhány tucat drukker feszít a lelátón az alant saját kezűleg, ám közösből etetett „játékosokat” nézve, akik képtelenek egyetlen meccset is nyerni, ha nemzetközi színtéren kell pályára lépniük.
Szép kilátások, szegény hazám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.