OECD: EURÓPÁBAN VÉSZESEN SORVAD A KÖZÉPOSZTÁLY, ÉS EZ MAGYARORSZÁGON IS SÚLYOS PROBLÉMÁKHOZ VEZET

QUBIT
Szerző: RÁCZ JOHANNA
2019.04.11.

A középosztálybeli háztartások küszködnek, hogy fenntartsák életmódjukat és gazdasági súlyukat, miközben stagnáló bevételeik egyre kevésbé képesek fedezni a dinamikusan növekvő lakhatási és oktatási költségeket. A pénzes réteg ugyanakkor tovább gazdagodik. A jóléti társadalom alapkövének tekinthető jövedelmi középréteg éppen azt veszíti el, ami évtizedeken át a középosztálybeliség stabil hozadéka volt: a lakhatást, a kényelmes, elérhető közszolgáltatásokat és a biztos munka jelentette egzisztenciális biztonságot. A kormányoknak tehát mindent, vagy legalábbis többet meg kell tenniük a középosztálybeliekért – riadóztatott szerdán kiadott jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). 

Középosztály alatt a szervezet azt a réteget érti, amely az adott országban érvényes mediánjövedelem 75-200 százalékához jut hozzá. Ez tehát valójában jövedelmi közép, de a továbbiakban az egyszerűség kedvéért leginkább középosztálynak fogjuk nevezni, figyelmen kívül hagyva, hogy a középosztálynak számos különféle definíciója létezik számos megközelítésből.

Fontos megjegyezni azt is, hogy az OECD nem átlag-, hanem mediánjövedelmekkel számol. A mediánbért úgy számítják ki, hogy a sorba rendezett keresetekből a középre eső értéket veszik: ennél tehát a dolgozók egyik fele többet, a másik fele kevesebbet visz haza. 2018 első felében ez bruttó 240 ezer forint volt Magyarországon, tehát a bérből és fizetésből élők fele, mintegy kétmillió ember ennél kevesebbet vagy többet keresett havonta. Eközben az átlagbér bruttó 324 ezer forint volt ugyanebben az időszakban – ezt az összeget azonban a magyar munkavállalók 70 százalékának a fizetése nem érte el a Policy Agenda és a Magyar Szakszervezeti Szövetség számításai szerint. A mediánbérek és az átlagbérek egymáshoz viszonyított aránya önmagában sokat elárul az adott társadalomra jellemző jövedelemkülönbségekről.

A Nyomás alatt: a kifacsart középosztály című, 178 oldalas OECD-dokumentum – a tagállamokra általánosan érvényes – főbb megállapításai:

- A legjobban kereső 10 százalék birtokolja a teljes vagyon csaknem felét, míg az alsó 40 százalék mindössze 3 százalékkal részesedik a javakból. A tagállamok lakosságából minden harmadik ember gazdaságilag sebezhető, azaz nincs annyi mozgosítható tőkéje, hogy három hónapon legalább létminimumon megéljen.

- A középosztály az 1990-es évek óta zsugorodott a legtöbb OECD-tagállamban. Ennek fő oka, hogy a fiatalabb korosztályok nem találnak utat a középosztályba. Míg az 1940 és 1965 között született baby boomer generáció 70 százaléka kötött ki a középosztályban, az 1980 és 1995 között született Y generációnak ez már csak a 60 százalékára igaz. Ez egyfajta generációs feszültséget is okoz, a fiatalok azzal szembesülnek, hogy annyit sem tudnak előteremteni, mint a szüleik, nemhogy többet.

- Egy-két országot leszámítva minden OECD-tagállamban csökkent a közepes jövedelmű réteg gazdasági súlya. Az elmúlt tíz évben a középosztály bevételei évente csak átlagosan 0,3 százalékkal nőttek, ez egyharmaddal kevesebb, mint a legtöbbet kereső 10 százalék jövedelemnövekedése. (Az USA-ban például a leggazdagabb 1 százalék részesedése az összjövedelemből 11 százalékról 20 százalékra nőtt az elmúlt harminc évben.)

- A középosztálybeli életvitel költségei az inflációnál gyorsabban nőttek. Erre a legékesebb példa a lakhatás, amely az 1990-ben még csak az elkölthető jövedelmek 25 százalékát vitte el, ma pedig az egyharmadát. Az ingatlanárak háromszor gyorsabban nőttek, mint a háztartások bevételei.

- A középosztálybeli háztartások több mint egyötöde többet költ, mint amennyit keres. Körükben a túlzott eladósodottság jellemzőbb, mint akár az alacsony, akár a magas jövedelmű háztartásoknál.

- A munkaerő-piaci kilátások évről évre bizonytalanabbak: hatból egy középosztálybeli munkavállaló olyan munkakörben dolgozik, amelyet kiválthat az automatizáció. A kisebb keresetű rétegnél ez az arányszám 1:5, míg a jól keresőknél 1:10. A bizonytalanságot növeli, hogy egyre elterjedtebb a határozott idejű foglalkoztatás, és egyre kevesebb a biztos munkahely.

Miért fontos a középosztály?

ITT OLVASHATÓ