MOHÁCSI EMBERÜNK – PUCH LÁSZLÓ, AVAGY A PÁRTPÉNZTÁRNOK, AKI SEMMIRE SEM EMLÉKSZIK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2019.04.26.

Harminc éve politizálgat Puch László. Már hatvanöt éves, lassít, egy ideje a parlamenti frakcióban sem vállal szerepet. A pártpénztárnoki poszt a múlté. Mit is lehetne az MSZP költségvetésén menedzselni az adósságon kívül? Pedig ez valaha nagyon jól ment neki. De Puchnak itt már nincs sok dolga. Maga a nagy átalakulás, jegyezzük meg, áldásos működése idején következett be. Puchnak szállodája van, jachtja röpül az Adrián. Ha teheti, azt is bérbe adja. Takarékos. Mai politikai státusza meghatározhatatlan. Még mindig valaki. Úgy távozik, hogy érkezik. Hogy ki is ő voltaképpen, fogas kérdés. Médiamogul? Kampánypénzguru? Királycsináló? Üzleti előtárgyaló? Ő az, akinél a politikai érdek és az üzleti pénz termékeny áramlásban összeér? A „politizálgat” kifejezés azért helytálló, mert Puch eszméiről, baloldali elkötelezettségéről harminc év alatt nem esett sok szó. Praktikus lépéseiről, szinte már görcsös kompromisszumkereséseiről gyakrabban.

Puch László maga is gyakorlatias pályáról jött. Kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolát végzett kereskedelem szakon. Az ország egyik legvirulensebb szegletében, Baranyában, Mohács mellett, Lánycsókon gyermekeskedett. Nem véletlen, hogy mezőgazdasági befektetéseihez bázisként Csányi Sándor ezt a környéket szemelte ki. Ide, a közelbe telepíti „húserőművét”, tehenészetét, tejét-vaját, csirkéjét és pénzét. Ide, ahol a népesség áttekinthetetlenül vegyes, ahol egy tömbben élnek-éltek a török hódoltságba áttelepült magyarok, Mária Terézia idején betelepített svábok, északra sodródó sokácok, Bukovinából menekült székelyek, és a vészkorszak kezdetéig nagy számban éltek errefelé kétkezi zsidók. Az efféle kevert kultúrák ritkán unalmasak. A baranyai háromszögben, mondjuk úgy, Bátaszéktől délre, a keleti Mecsek és a Duna közé ékelődve az élni és megélni akarás olyan koncentrációja jött létre, amely még a legsoványabb hiánygazdaság korában is pezsgéshez, sikeres túléléshez vezetett. Nem Bonyhád vagy Somberek körül terülnek el az ország legjobb földjei, de mindig éltek a Duna mentén csavaros eszű ötletemberek, sajtmesterek, akik innen elhajózva megtalálták a megfelelő piacot Pesten, mészárosok, extra hentesek, csontra legürcölt fóliások, villányi borászok. Pár kilométerrel odébb mellbevágó a váltás, ott kezdődik a depresszió fészke, az Ormánság ínségvidéke...

ITT OLVASHATÓ