Szerző: Amerikai Népszava
2019.04.03.
Meghirdette Orbán, hogy a magyar befektetőknek külföldön kell profitot termelni, és voltak olyanok, akik azt hitték, hogy ezúttal általában a magyar emberekről beszél, nem saját magáról és a családjáról. Ezek a befektetések láthatóan két csoportra oszthatók: az egyik az afrikai, harmadik világbeli országokba és különféle diktatúrákba kivitt pénzek, mint amilyen legutóbb az ugandai és a zöld-foki-szigeteki befektetés volt, ezek klasszikus pénzmosások, és egyszerű hétköznapi lopások. Az állami pénzt viszik ki, amivel egy fejlesztés látszatát keltik, de a sótalanított vizet nyom nélkül beszívja a homok, a pénzt a strómanoknak fizetik ki, és a banda magánzsebeibe vándorol. Mint minden pénz, végeredményben ez is Orbáné lesz, akkor is, ha egy ideig valaki más használhatja, forgatja vagy felügyeli. Előbb-utóbb hozzájuk kerül.
A külföldi “magyar befektetések” másik csoportja az, amikor az Orbán-család és az Orbán-banda a már ellopott százmilliárdokat európai országokban fekteti be. Ez is az elrabolt pénz egy részének tisztára mosása, mert különféle céges akciókkal ezeket eltüntetik a magyar nép szeme elől. A “magyar befektetők” alatt természetesen Orbán strómanjait kell érteni, Mészáros Lőrinc pancser gázszerelőt, aki soha nem vitte volna semmire, ha nem Orbán strómanja, s Orbán lánya és veje: Orbán Ráhel és Tiborcz István. Utóbbiak feladata az is, hogy olyan iparágakba fektessenek, amelyek nemcsak tartják a pénz értékét, de a potenciális Ráhel királynő társadalmi presztízsét emelik külföldön és Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.