KIS BÖGRE TAVASZ

NÉPSZAVA ONLINE / SZÉP SZÓ
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.04.27. 

Európa: Munkácsy Mihály, Marc Chagall, Pablo Picasso és Constantin Brâncuşi Párizsban. Európa: a németül író prágai zsidó, Franz Kafka és a japán származású, angol nyelvű Nobel-díjas Kazuo Ishiguro. Nem nehéz mindezt elfelejteni, és a migráció kérdésére egyszerűsíteni azt a nagy kihívást, hogy a határok nélküli Európának külön népekből, nemzetekből, etnikumokból kellene állnia ezután is. 
Markó Béla idézte ezt fejünkre nemrég. Kis bögrényi, európai tavasz a Kárpát-medencei télben. Náluk is, nálunk is fagyott rendszerek.  

A 2019-es évben nemcsak több jelentős választásra kerül sor, hanem az EU költségvetésének elfogadására, az európai tisztségviselők megválasztására. Világosan látszik, hogy se európai, se nemzetállami szintű politikai mestertervek nem léteznek. Alkalmi, improvizációs politikák, bizonytalan helyzetű politikusok és törékeny koalíciók csapnak össze egymással, politikusi elszántsággal, szakértői tudással és választói akarattal alátámasztott, hosszabb távú stratégiák helyett. Káosz van a rendben, vagy a káosz rendje uralkodik. De a mélyben négy nagy szerkezet mozog: a nemzeti; a demokráciateremtő vagy -romboló; a gazdasági és társadalmi modernizáló; valamint a korrupciós maffiaállami és korrupcióellenes szerkezeti mozgás.

Nemzetegyesítés és nemzetállam-építés

Az elhúzódó gazdasági recesszió és a menekültválság hatására bekövetkező nemzeti hullámmal visszatértünk a kilencvenes évek elejére, a föderációk felbomlásának és az új nemzetállamok születésének idejére. Valakikkel és valamikkel, a migránsokkal és az EU-val szemben teremtsünk egységes nemzetet, építsünk szuverén nemzetállamot. Vegyük kezünkbe sorsunk intézését, védjük meg magunkat, mert más nem véd meg. Az állam a többségi nemzet állama: nemzeti állam. Központosítsunk és összpontosítsunk a nemzeti államba minden politikai akaratot, szuverén jogot, hogy eloszthassa és újra oszthassa a jövedelmeket és szolgáltatásokat, dönthessen arról, hogy kit enged be és kit nem. A nemzetegyesítés feladata megelőz minden más feladatot.

A nemzet egyesítése három korlátba ütközik. Mi történik akkor, ha az állam területén olyan nemzeti kisebbség él, amely ugyancsak saját nemzetisége egyesítésére törekszik, független nemzetállamot, vagy legalább ilyen-olyan autonómiát akar? Egy liberális demokráciában léteznek jogai a nemzeti kisebbségeknek, de meddig terjedhetnek ezek? Katalóniától Székelyföldig folyik erről a vita. A második korlát az államon belüli, regionális-területi jövedelmi, vagyoni, egészségügyi, oktatási, szociális, sőt, demográfiai egyenlőtlenség. Se a nemzetállamoknak, se az EU-nak nem sikerült csökkenteni a térbeli egyenlőtlenséget, a felzárkózási esélykülönbségeket: a brit államban nő a különbség London és a vidék között és ezen a Brexit nem segít, ahogy Orbán nemzetegyesítése se csökkenti az egyenlőtlenséget Budapest, Nyugat-Dunántúl és Északkelet-Magyarország között. Az európai globalizáció viszont összemérhetővé teszi az eltérő életesélyeket, ami részben tartós elvándorláshoz, részben társadalmi mozgalmakhoz vezet.

A nemzetegyesítési kísérletek fölbomlaszthatják az európai, félig kész föderációt, ahogy a nemzeti önrendelkezés az I. világháború után a soknemzetiségű birodalmakat, vagy a rendszerváltások a hidegháború után a föderációkat. Ha a három modell, a nyugat-európai nagyhatalmi brit, a dél-európai középhatalmi olasz és a kelet-európai kicsiny magyar nemzetállam-építési kísérlet sikerül, és a többiek követik őket, Európának vége. De az ötszázmilliós egységes piac, az évtizedek alatt kiépült európai intézmények erősebbnek látszanak...

ITT OLVASHATÓ