Szerző: SCHULTZ ANTAL
2019.04.20.
Nagyjából egy évvel ezelőtt, tavaly márciusban emberkísérletbe kezdtem saját magamon. Na, nem előre eltervezetten (ahogy ennél), inkább csak visszanézve tűnik annak. Azóta, vagyis az elmúlt tizenhárom hónapban ugyanis nagyjából száz színdarabot néztem meg. Pontos számot nem tudnék mondani, mert vannak olyanok, amiket sehogy se találok a naptáramban visszanézve, meg olyan is előfordult, hogy nem tudtam elmenni végül, vagy éppen elmaradt az előadás. Az eleje még egyáltalán nem volt durva, heti úgy egy darabra jártam el, aztán szeptembertől, az új évad kezdetétől ez kettőre nőtt, decemberben már hármat néztem meg heti szinten, februárban pedig négyet. Egészen odáig, hogy márciustól már volt olyan hét is, hogy minden nap megnéztem valamit, illetve olyan is, amikor egy nap két előadásra is elmentem. És, ahogy nézem, a következő heteimben sem fog visszaesni ez a látogatásszám, talán április végére, májusra valamennyit mérséklődik, de addig még rengeteg idő van, szóval nem állítanám biztosra.
Alapvetően szeretek dolgokat kipróbálni, és ehhez társaságra sincs feltétlen szükségem. Gyakran járok egyedül koncertekre, fesztiválokra, vendéglátóhelyekre (ez talán a cikk tetején látható tokámból is látszik). Ahogy moziba is, de a színház valahogy eddig kimaradt, szinte teljesen. Nem tudnám megmondani, miért. Most viszont nagyon elkapott, ha csak egy periódusra is, de nem látom egyelőre a végét. És őszintén, nem is nagyon akarom, hogy vége legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.