ISTEN, HAZA, CSALÁD

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2019.04.04.

... Hajrá, magyarok! Irány a nászi ágy, fel új, édes szerelmi csatákra, teljesedjék be a nász, szaporodjék a nemzet! Ezt üzente a magyar miniszterelnök, méghozzá úgy, hogy ezt az egész buja paráználkodást pénzügyi finanszírozás ígéretével tette még csábítóbbá. Ha sok gyereket csináltok, lesz ingyen pénz rogyásig, ilyen-olyan jogcímen, ilyen olyan hitelekből, csak tudjátok mire elkölteni. Meg persze az sem baj, ha majd vissza tudjátok fizetni. Ezt is üzente a miniszterelnök.

Ennyit a nagyívű program magasztalásáról. Rögtön másnap kiderült azonban, hogy a szép beszédnek sok volt az alja. Éppen csak a megfelelő előkészítés, és megalapozottság, magyarán a pénz és az alaposan átgondolt, kidolgozott program hiányzott mögüle. Vagyis egy igazi kortes beszédhez méltó módon a miniszterelnök összedugta a fejét és kiötlött valamit, aminek a valósághoz ugyan nem sok köze volt, azonban irgalmatlanul oda lehetett dörgölni a nép orra alá. Éljetek (nemi életet), pupákok!

Akkor aztán elkezdődött a játék a számokkal, megkezdődött a szabályozó munka, vagyis a kiszorítósdi. Ki az, aki méltó, akinek adható, és ki az, akinek sajnos nem jár. Apránként az is világossá vált, hogy kik azok, akik jobb, ha nem is próbálkoznak pénzt kunyerálni csip-csup, vacak kis családi problémáik megoldásához, vagy legalábbis átmeneti rendezéséhez, mert csak további kilátástalan adósságcsapdába kerülnének. Ha egyáltalán kapnának egy fillért is.

Mára már világossá vált, hogy a hitel, támogatás, mifene csak azoknak üzlet, akik amúgy sem igazán szorulnak arra rá. Az is kiderült, hogy megéri ezt a „családtámogatási hitelt” befektetésekre is felvenni, mivel jó befektetés esetén az magasabb hozamot garantál, mint a kölcsön kamata, s így nyereséget lehet vele produkálni. Közben persze beeshet egy-két gyerek is. Dupla haszon.

A családügyekért felelős, nagyon boldog helyettes államtitkár azóta is derűsen haknizik, és propagálja, hogy lámcsak, milyen jó is ez a mi pártunk és kormányunk, mennyire szívén visel és gondoskodik. Amerika, Olaszország és az egész Unió minket csodál, térden állva kéri a receptet.

Olvasom közben az újságban, hogy egy kismama, szülés után, egy fészerben elbújva alighogy világra hozta gyermekét, egy ott talált műanyag csővel megfojtotta és elrejtette a babát.

Olvasom, hogy egy hat gyermekes asszony, aki állítása szerint nem volt tisztában azzal, hogy terhes, a budiban szülte meg a gyermekét és beledobta a kicsit a gödörbe, ahol a kicsi „ellátatlanság miatt” (így áll a periratban) elhalálozott.

2019. február 26-án 21 óra 40 perc előtt egy felsőzsolcai asszony otthonában szülte meg a gyermekét. Az anya egy eszközzel több sérülést is okozott a csecsemőnek, aki ennek következtében a helyszínen az életét vesztette.

Sülysápon egy 35 éves anya négy hónapos csecsemőjét fojtotta bele a fürdőkádba, majd sikertelen öngyilkossági kísérletét követően Budapestre utazott és feladta magát a rendőrségen.

Egy ugyancsak 35 éves pásztói asszony tavaly szilveszterkor titokban megszülte harmadik gyerekét egy patak mellett, majd meggyilkolta a csecsemőt. Egy zsebkéssel levágta a fejét. A gyilkosság úgy derült ki, hogy másnap egy kutya bevitte a csecsemő levágott fejét a házába.

Egy másik tanyán több elföldelt csecsemőholttestre bukkantak a nyomozók.

Tiszta horror, ugye? És ezek a csecsemőgyilkosságok egymás után, szinte minden hónapban felbukkannak a médiában. Meg kell, hogy mondjam, hatvanöt évem elszelelt, de ennyi csecsemőgyilkosságról egész életemben összesen nem hallottam, mint az utóbbi néhány évben.

Mire akarok kilyukadni? Arra, hogy ez az álprogram igazából a létező problémákat nem oldja meg, csak tovább mélyíti a társadalmi szociális szakadékokat. A támogatások valójában nem a gyermekek, és nem a sok gyermeket nevelő nagycsaládosok érdekében és támogatására lettek meghirdetve. Ők nincsenek abban a helyzetben, hogy pénzt kérjenek, pláne kapjanak. Kilátástalan ugyanis, hogy valaha vissza tudnák fizetni. Ügyes csavar a gondoskodó törvényben, hogy meglévő gyerek után nincs hitel, csak új gyerek után. Az is izgalmas kérdés, hogy három gyerek kihordása után az anyuka hogyan tud visszakerülni a termelői munkába, hogy mondjuk a CSOK törlesztésébe részt tudjon venni az addig egyedül kereső apával. Ha van még apa. Ha megvan még a CSOK-ra vásárolt lakás, és időközben nem árverezték el a fejük felől.

Marad tehát a támogatás azoknak a párt és a kormány számára kedves közép- és felső-középosztálybeli családoknak, akiknek így még könnyebb lesz az életkezdés, a családalapítás, de akkor sem fognak tudni akkora népszaporulatot produkálni, amennyi a népesség újratermeléséhez szükséges.

Egy gyerek, ha meg kell születnie, meg fog születni. Ha nyomorba fog megszületni annak előre láthatóan nyomorban is kell felnőnie: ez a mai Magyarország családpolitikai törvénye. Ha pedig a szülő kilátástalannak látja, hogy a születendő gyermeket – talán már a sokadikat – el tudja látni, fel tudja nevelni, vagyis egyszerűen nem látja biztosítva a gyermek életképességét, élethez való jogait, akkor az a gyerek hiába születik meg. Erre látjuk fentebb a példákat.

A látszatintézkedések kormányának próbálkozásáról már a program meghirdetésének másnapján kiderült, hogy egy szűk és napról napra szűkülő körnek szól csupán. Viszont valószínűleg jó üzlet lesz néhány Fidesz-közeli banknak és pénzintézetnek. Ennek ellenére a minapi parlamenti szavazáson az MSZP is megszavazta, talán a „nagy baj nem lehet belőle” elve alapján. Úgy gondolkodhattak, hogy esetleg lehet ebből az együttszavazásból még némi politikai tőkét is kovácsolni. Az nekik sem jutott eszükbe, hogy nem elég egy gyermeket megszülni, azt a gyermeket fel is kell nevelni. Ez pedig nem propaganda meg hitel kérdése. A DK ezért utasította el a tervet, vállalva a demagóg támadások ódiumát is...

ITT OLVASHATÓ