Szerző: CHRISTOPHER ADAM
2019.04.20.
Idén egybeesik a Húsvét és a Pészách — két vallás és hagyomány kimagasló ünnepe, amely sok szempontból a magyar kultúra és történelem alakítója volt. Számomra a római katolikus liturgikus év legszebb és talán legmélyebb napja a Nagypéntek. Erre idén is az ottawai Szent József Egyházközségben emlékeztem. Népek sokasága töltötte meg a belvárosi neogótikus templom padsorait, ahol a II. Vatikáni Zsinat hagyományát követve a hívők a csonka mise minden árnyalatában aktívan és tudatosan résztvettek.
Nagypéntek középpontjában áll a csendes és józan reflexió, ráadásul számos olyan téma és kérdés kapcsán, amely napjainkban is időszerű. Lehet-e méltóságteljes erő a gyengeségben és a kiszolgáltatottságban? Mi a válaszunk arra, amikor saját környezetünkben mások szenvedésének vagyunk a tanúi? Amikor azt gondoljuk, hogy embertásunk valamiben téved, vagy amikor az másképpen látja a világot és mást vall mint mi, képesek-e vagyunk meghallgatni őt és emberként valamelyest megismerni? Felismerjük-e még Jézust a hontalanban és a hajléktalanban? Él-e még annyi emberség és alázatosság a kereszténységben és annak legnépesebb egyházában, hogy ítélkezés nélkül képes találkozni bárkivel bárhol – akár a hagyományos kereteken kívül is – hogy életre keltse a Szent Ferencnek tulajdonított mondatot, miszerint: “Prédikáld mindig az evangéliumot. Szükség esetén használj szavakat”?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.