Szerző: KREMMER SAROLTA
2019.04.22.
Azt ugyan mind tudni véljük, hogy a szülés elviselhetetlen fájdalmakkal és rengeteg kockázattal jár, amit csak egy tapasztalt orvos tud kivédeni. Emiatt sokan bátornak mondják (és felelőtlennek gondolják) azokat a nőket, akik otthon szülnek a biztonságos kórház helyett. Arról azonban már alig esik szó a hétköznapokban, hogy pontosan mi is történik a nőkkel szülés közben, hogy egyáltalán miért jelent meg néhány évtizede újra, társadalmi kórjelző tünetként az otthonszülés, vagy miért fizet a nők többsége hálapénzt az intézményi szülészeti ellátásban.
Nem véletlen, hogy nem szokás tüzetesebben vizsgálni ezeket a kérdéseket. A nők elleni mindennapos, rendszerszintű erőszak egyik megvalósulási formájáról sem kívánatos túl sok szót ejteni a patriarchátusban, ahogy a szülészeti ellátásról sem.
A szülészeti ellátásról pedig nem lehet teljes képet alkotni az erőszak tárgyalása nélkül, az ellátórendszer átalakulása óta.
A szülészeti erőszak definíciója Garai Mixi szerint „minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a szülő nő beleegyezése (gyakran tudta) nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában, ide értve a várandósgondozást, a szülés folyamatát és a gyermekágyas időszakot is”. Erre példa a hétköznapokban a megalázó, a nőket kiskorúsító beszédmód, vagy az, hogy senkinek nem jut eszébe becsukni a szülőszoba ajtaját, amellyel szemben egy széttárt, kikötözött lábú nő fekszik.
A szülészeti erőszak azt jelenti, amikor engedély és bemutatkozás nélkül nyúlkálnak ismeretlenek szülő nők hüvelyébe, sokszor azért, hogy tájékoztatás nélkül megrepesszék a magzatburkot vagy fájdalmat okozva kézzel tágítsák a méhszájat.
Ide tartozik az is, amikor annak ellenére, hogy az anya nem akarja, és a baba szívhangjával is minden rendben, császárra visznek valakit, mert a fogadott orvos, aki egyébként több mint 100 ezer forintra számíthat, unja a 12 órája tartó vajúdást. Az is példaként hozható , amikor roma nőket sterilizálnak a tudtuk nélkül császármetszés után.
Konkrét példákat, történeteket nem fogok bemutatni az érveim alátámasztására. Ezt a feladatot tökéletesen ellátja a Másállapotot mozgalom Facebook-oldala. Abba sem mennék bele ebben az írásban, hogy az egyes, rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozások létjogosultságát, alkalmazásának helyes módját firtassam.
Aki ilyesmire kíváncsi, annak például a bizonyítékokon alapuló orvoslás nemzetközi referenciapontja, a Cochrane adatbázis témába vágó összefoglalóit ajánlanám. A következőkben inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy hogyan vált a nők elleni erőszak terepévé a szülészeti ellátás az átalakulása során, és milyen, a társadalmi berendezkedésünkből adódó jelenségek, problémák tartják fenn ezt a helyzetet a mai napig...
A szülészeti ellátásról pedig nem lehet teljes képet alkotni az erőszak tárgyalása nélkül, az ellátórendszer átalakulása óta.
A szülészeti erőszak definíciója Garai Mixi szerint „minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a szülő nő beleegyezése (gyakran tudta) nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában, ide értve a várandósgondozást, a szülés folyamatát és a gyermekágyas időszakot is”. Erre példa a hétköznapokban a megalázó, a nőket kiskorúsító beszédmód, vagy az, hogy senkinek nem jut eszébe becsukni a szülőszoba ajtaját, amellyel szemben egy széttárt, kikötözött lábú nő fekszik.
A szülészeti erőszak azt jelenti, amikor engedély és bemutatkozás nélkül nyúlkálnak ismeretlenek szülő nők hüvelyébe, sokszor azért, hogy tájékoztatás nélkül megrepesszék a magzatburkot vagy fájdalmat okozva kézzel tágítsák a méhszájat.
Ide tartozik az is, amikor annak ellenére, hogy az anya nem akarja, és a baba szívhangjával is minden rendben, császárra visznek valakit, mert a fogadott orvos, aki egyébként több mint 100 ezer forintra számíthat, unja a 12 órája tartó vajúdást. Az is példaként hozható , amikor roma nőket sterilizálnak a tudtuk nélkül császármetszés után.
Konkrét példákat, történeteket nem fogok bemutatni az érveim alátámasztására. Ezt a feladatot tökéletesen ellátja a Másállapotot mozgalom Facebook-oldala. Abba sem mennék bele ebben az írásban, hogy az egyes, rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozások létjogosultságát, alkalmazásának helyes módját firtassam.
Aki ilyesmire kíváncsi, annak például a bizonyítékokon alapuló orvoslás nemzetközi referenciapontja, a Cochrane adatbázis témába vágó összefoglalóit ajánlanám. A következőkben inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy hogyan vált a nők elleni erőszak terepévé a szülészeti ellátás az átalakulása során, és milyen, a társadalmi berendezkedésünkből adódó jelenségek, problémák tartják fenn ezt a helyzetet a mai napig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.