- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.04.19.
Szoktak önök géppel beszélni? Én szoktam. Mostanában ez a hobbim. Nem mondom, hogy beszélgetni, mert nagyon egyoldalú társalgást szoktam folytatni a Vandával. Ő az egyik kábelszolgáltató géphangja. Így aztán fogalmam sincs, hogy a Vanda nyugodt vagy stresszes, mert mindig ugyanazt mondja. Inkább csak kérdez, néha türelmetlen, mert akkor még egyszer kérdez. Én nem kérdezhetek vissza. Ha nem tudok válaszolni, akkor bedugul a társalgásunk, és akkor nem oldottam meg a problémámat: a büdös életbe, az űrkorszakban olyan tré nálunk az internet-szolgáltatás, mint az afrikai törzseknél.
Azért néha elcsípek igazi élő embert is a vonal túlsó végén. Mit mondjak, nyugis hölgyek ülnek ottan a központban, mert az ilyen hülyéket, mint én, szépen eligazítanak: aztán mégsem történik semmi. Közben – biztosan jutalékot kap a kisasszony – rám akar tukmálni mindenféle új meg nem új szolgáltatásukat. Neeeem! Ha még a netet sem tudják megoldani, akkor nekem ne kínálgasson – pláne jó drágán – biszbaszokat.
Azért szokott lenni csúcspontja is a kapcsolatnak. Egyszer csak küldenek egy sms-t, hogy a hibát kijavították. Nem tudom megkérdezni: hol? Mert nem nálunk. Régóta döcög ez a fizetős – 7 500 forint – kölcsönös lamúr, aminek a végkifejlete a legszebb és legmeghatóbb. Megint küldenek egy sms-t, hogy ugyan már, küldjem el számokkal értékelve, mennyire vagyok megelégedve a munkájukkal. Csak akkorra én már padlón vagyok: nem küldök semmit. Ez sem baj, mert megint jön egy üzenet. Megköszönik a válaszomat, és azt is, hogy örülnek, hogy segíthettek, meg annak is, hogy totál elégedett vagyok.
A moszkvai jó édes ángyotokat! És eszem továbbra is a kefét: szeretem enni a kefét. Fogy is rendesen, aztán amikor már dugig vagyok, felhívom a szolgáltatót megint. Halló, Vanda vagyok, az ön virtuális partnere, miben segíthetek? Brrr, brrr. Annyi vigaszom van csupán, hogy a beszélgetés ingyenes. Köszi. Mi tettél velünk, Graham Bell!
Van egy pénzintézet, most arról beszélek, amelyiknek a vezére olyan “közeli”. Elmesélem, hogy működik az, ha telefonon szeretnél megtudni valamit tőlük. Nekem még soha nem sikerült. Szóval, innen, az északi-sarki távolságból fel kell hívni a bankot. Akkor nem a helyi bank jelentkezik, hanem budapesti előhívóval a központi ügyfélszolgálat. Nem ám csak úgy: halló! Öt és fél percig nyomják, hogy én mit nyomjak. Nyomok, de hiába, mert miután kinyomkodtam magam, közlik kedvesen, hogy várjak türelemmel.
Nem tudom ki, de nem a Vanda, az biztos, más a hangszíne. Már hat perce várok, mire kicseng a távrecsegőm, no de mégsem, foglaltra vált. Ott tartunk, hogy már kifizettem hat perc telefonálásért járó díjat, közben nem kaptam semmit. Sőt, a saját pénzemen reklámozzák magukat, mert minden szart végig kell hallgatnom. Azt mondja Gabi ismerősöm, ő is így járt már többször. Mérgelődik. A fene essen beléjük, kellene olyan törvény hozni, amennyiben egy percen belül nem kapcsolnak a megfelelő helyre, ők fizessék a hívást, automatikusan kapcsoljon át az ő rendszerükre. Majd egyből lenne gyorsabb megoldás, ha mágnás uram bankja fizetne. Így ezek nem szolgáltatók, hanem embereket kihasználó, jól megszívató intézetek vagy mik. Lehet, hogy mégsem azért van a telefon, hogy gyorsan tudjunk információkat kapni? A legszebb, mondja Gabi: a legvégén még bemondják – ez nem a Vanda -, hogy még és még legyek türelemmel, értékeljem a munkájukat. A saját pénzemen. Igazán jó üzletpolitika.
Én meg egyszer úgy jártam, hogy csak egy kérdést akartam feltenni, a gyors válasz igen vagy nem lett volna. Nem sikerült. Fizessen nektek ezért a Thylacomyidae – amúgy erszényesnyúl. Boldog húsvétot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.