Szerző: LENGYEL-SZABÓ PÉTER
2019.04.25.
Az Egy nő fogságban című egészen különleges dokumentumfilmről már rengeteg cikk született – itthon is, külföldön is –, miközben a magyar közönség még nem is láthatta. A film 2017-ben készült el, megjárt rengeteg fesztivált, köztük a nagyon rangos Sundance-et 2018-ban, bezsebelt rengeteg díjat, de egészen 2019. április 18-ig nem jutott el a magyar mozikba.
Persze vannak olyan filmek és sorozatok, amiknek jót tesz, ha másfél éven át épül körülöttük a hype, hogy amikor megérkezik, akkor berobbanjon, de egy minimalista magyar dokumentumfilm nem ilyen. Az Egy nő fogságban-ról a premier után pár nappal nagyon nehéz lenne elcsípni olyan beszélgetéseket, mint azokat, hogy mit szóltál a Trónok harca legutóbbi részéhez?, meg hogy szerinted Marvel Kapitány hogyan győzi majd le Thanost? Pedig ha van olyan dokumentumfilm, amit mindenkinek meg kellene nézni, akkor ez az.
KELLEMETLEN, SZÍVSZORÍTÓ ÉS EGYSZERRE NAGYON SOK MÓDON FEL TUDJA DÜHÍTENI A NÉZŐIT. ÉS ETTŐL JÓ.
Tuza-Ritter Bernadett egy gyakorlatilag rabszolgaként élő nőről, Marisról forgatott közel két éven át. A rendező megtudta, hogy egy budapesti nő szolgákat tart a házában, akiktől elveszi a pénzüket, és ételért, cigiért, ágyért cserébe ők főznek, mosnak, takarítanak rá, sőt, még dolgozni is elküldi őket. A rendező ezután elérte a tulajnál, hogy beengedje a házába forgatni, de ott az eredetileg párnaposnak szánt forgatás végül másfél évig húzódott: egészen addig, amíg Maris, a főszereplő azt nem mondja, hogy neki ebből elég volt, és most megszökik.
Maris pedig abszolút főszereplő: két jeleneten kívül folyamatosan jelen van a filmben, az ő megviselt arca a film legtöbbet látott motívuma. A munkáltatóját, Etát nem is látjuk, ahogy Eta családjának többi tagját sem. A nő egy külön megállapodásban kötötte ki a rendezővel, hogy ők nem látszhatnak a filmben, csak Maris, de ebből a látszólagos hátrányból a film hatalmas előnyt kovácsolt. A család többi tagjának csak a kezeit, néha a tarkóját látjuk, vagy a hangjukat halljuk, ahogy Marissal beszélnek, ahogy fenyegetik őt, és ahogy lekezelően adnak neki valamit. Maris pedig csinálja, mert ez a dolga, ebbe egyezett bele, ezt csinálja tíz éve, és máshogy nem is tudja elképzelni az életét, mert a saját életének ő már több évtizede csak az elszenvedője...
KELLEMETLEN, SZÍVSZORÍTÓ ÉS EGYSZERRE NAGYON SOK MÓDON FEL TUDJA DÜHÍTENI A NÉZŐIT. ÉS ETTŐL JÓ.
Tuza-Ritter Bernadett egy gyakorlatilag rabszolgaként élő nőről, Marisról forgatott közel két éven át. A rendező megtudta, hogy egy budapesti nő szolgákat tart a házában, akiktől elveszi a pénzüket, és ételért, cigiért, ágyért cserébe ők főznek, mosnak, takarítanak rá, sőt, még dolgozni is elküldi őket. A rendező ezután elérte a tulajnál, hogy beengedje a házába forgatni, de ott az eredetileg párnaposnak szánt forgatás végül másfél évig húzódott: egészen addig, amíg Maris, a főszereplő azt nem mondja, hogy neki ebből elég volt, és most megszökik.
Maris pedig abszolút főszereplő: két jeleneten kívül folyamatosan jelen van a filmben, az ő megviselt arca a film legtöbbet látott motívuma. A munkáltatóját, Etát nem is látjuk, ahogy Eta családjának többi tagját sem. A nő egy külön megállapodásban kötötte ki a rendezővel, hogy ők nem látszhatnak a filmben, csak Maris, de ebből a látszólagos hátrányból a film hatalmas előnyt kovácsolt. A család többi tagjának csak a kezeit, néha a tarkóját látjuk, vagy a hangjukat halljuk, ahogy Marissal beszélnek, ahogy fenyegetik őt, és ahogy lekezelően adnak neki valamit. Maris pedig csinálja, mert ez a dolga, ebbe egyezett bele, ezt csinálja tíz éve, és máshogy nem is tudja elképzelni az életét, mert a saját életének ő már több évtizede csak az elszenvedője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.