Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.04.10.
A napokban két, pedagógusokkal összefüggő hír jelent meg szinte egy időben. Az egyik a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar pedagógusbérekkel kapcsolatos részletes szakmai anyaga volt. A másik: a százéves évfordulóját ünneplő Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) stratégiai együttműködési megállapodást kötött az Emberi Erőforrások Minisztériumával. A két hír közös kiindulópontja, hogy a pedagógusbérek – minden korábbi, az életpályamodellhez kötött emelés ellenére – elértéktelenedtek. A PSZ ötpontos követeléseinek egyike – az óraszámok csökkentésén túl –, hogy a pedagógusbérek úgynevezett vetítési alapját kösse a kormány minimálbérhez.
A PSZ jelenleg is tagja az Országos Közszolgálati Sztrájkbizottságnak, így az érdekképviseleti szerveket és azok tagjait meglepte az együttműködési megállapodás. A Népszavának a PSZ elnöke, Szabó Zsuzsa úgy nyilatkozott: több út is vezethet a célok eléréséhez, „mi most a tárgyalás útját választottuk”. Szabó Zsuzsa közölte, emlékeztette a kormány képviselőit arra is, hogy három éve a PSZ szervezte meg a Kossuth téri nagy esernyős tüntetést, majd az országos pedagógussztrájkot is.
– Erre most is képesek lennénk, ha szükség volna rá – mondta a Népszava újságírójának.
De valóban így van-e?
A pedagógusbérek elértéktelenedtek, óriási mértékű a pályaelhagyás, egy gyorséttermi dolgozó többet keres, mint egy kezdő tanár, és azzal egyenes arányban, ahogy nő a pedagógushiány, a még aktív pedagógusokra egyre nagyobb teher hárul. Ugyanakkor a szolgáltató szektor munkaerőhiánya olyan mértékű, hogy egy esetleges sztrájk miatti megtorlástól tartó pedagógusok, kis túlzással, egy perc alatt el tudnának helyezkedni, s ez radikálisan csökkenti a hatalom megfélemlítési akcióinak súlyát. Sok olyan összetevője van a jelenlegi helyzetnek, amelyek egyenként is feszültséget okozhatnak, de így, együtt könnyen kirobbanthatnak egy tiltakozóhullámot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.