Szerző: ÉS
2019.04.26.
Zelei Dávid: „Itt márnem lehet tovább hülyéskedni”
Beszélgetés Sári B. Lászlóval
F E U I L L E T O N
Knausgård monumentális vállalkozása
K R I T I K A
Králl Csaba: Sok is, kevés is
(Góbi Rita Társulat: Freestyle – MU Színház; Artus: A Szél kapuja – Nemzeti Táncszínház)
Ahonnan csurran-cseppen valamiféle kihívás a Tavaszi Fesztivál táncprogramjába, az a hazai függetlenek, de hogy miért Góbi Rita és az Artus az idei két kiválasztott, az a korábbi fesztiválok ismeretében épp annyira provizórikusnak tűnik, mint a BTF felhajtóerejét a magyar táncművészetre bármilyen tekintetben megjósolni.
Károlyi Csaba: Autokefál
Kompolthy Zsigmond: Pannon pestis. Képzelt regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 208 oldal, 3500 Ft
A negatív jövőkép megfogalmazásához a reménytelenség élethelyzete adhat alapot, ám maga a disztópia léte mégis reményt kelt, hiszen még előtte vagyunk sok mindennek, elvileg akár el is kerülhetjük a nagy bajt. Ráadásul itt happy ending van. Az alaphelyzet röviden a következő. Magyarországon a Befejezetlen Forradalom második ideiglenes befejezése után megerősödik az „autokefál pannon összkeresztyén-demokratikus” hatalom, legalábbis a fővárosban, mert a vidéket valahogy nem sikerül uralma alá hajtania. A diktatúra élén az Első Demokrata és az Első Keresztyén áll. Vallási szólamok mögé bújtatott politikai diktatúra van, működtetői nem hisznek semmiben, viselkedésük álságos, hitük hamis. A regényben éppen le akarják igázni a fővároson kívüli magyar területeket, mikor kitör a járvány. Először persze titkolni akarják, ám olyan méreteket ölt, hogy ez nem lehetséges. Ráadásul az orvosok megállapítják, hogy teljesen ismeretlen típusú pestisről van szó, mely ugyanakkor főleg a gazdagabbakat támadja meg. Bár a járvány egyformán kiszolgáltatottá tesz szegényt és gazdagot, hatalmon levőt és elnyomottat.
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Teplán Ágnes: Ex libris
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Karl Ove Knausgård: Játék
Linn Ulmann: A nyugtalanok
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg
Keresztesi József: A jelen idő vitrinében
Art Spiegelman: A teljes Maus. Fordította Feig András. Libri Kiadó, Budapest, 2018, 296 oldal, 3999 Ft
A Maus képi világa nem akar se „szép”, se – néhány hangsúlyos kivételtől eltekintve – „mellbevágó” lenni: a grafikai hatás a legmesszemenőbben az atmoszférateremtés szolgálatában áll. És itt válik jelentőségteljessé, hogy ez az ábrázolásmód a történet jelen idejében is ugyanaz. Mert hiszen a Maus olvasása során nem pusztán az apa, Władek Spiegelman egykori történetének lehetünk tanúi, hanem annak is, ahogy elmeséli mindezt a fiának, aki képregényt tervez rajzolni a család történetéből. Ez a jelen idejű történetszál pedig jóval több egyszerű kerettörténetnél. Ahogy Władek elbeszélésében a holokauszt a személyes emlékezet tárgyaként nyer formát, úgy a nyolcvanas évekbeli találkozások révén egy másik személyes történet bontakozik ki.
Németh Orsolya: „Nagy pohárból ittuk a vodkát”
Sergiusz Piasecki: A Nagy Medve szerelmese. Fordította Bárász Péter. Rézbong Kiadó, Budapest, 2018, 357 oldal, 3200 Ft
Ha létezne ilyen műfaj, A Nagy Medve szerelmesét csempészregénynek kellene titulálni. Cselekményének középpontjában ugyanis az 1920-as években, az akkori lengyel-szovjet határon zajló, elképesztő méreteket öltő csempészet áll, hősei értelemszerűen az itt tevékenykedő csempészek. Csempész pedig – ahogy az Piasecki regényéből viszonylag hamar kiderül – szinte bárkiből lehetett, sőt azon a vidéken akkoriban majd’ mindenki űzte ezt a „foglalkozást”, és az áru is lehetett gyakorlatilag bármi: apróságoktól kezdve az értékes szőrméken át az emberig minden. Segítőik is akadtak bőven, akiknek mindentől távol eső tanyáikon viszonylag biztonságos szajrélerakatokat alakíthattak ki.
Szokács Kinga: Szibéria mon amour
Per Petterson: Irány Szibéria. Fordította Patat Bence. Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 238 oldal, 3750 Ft
Petterson egyik nagy érdeme, hogy a testi érzetek leírása gyönyörűen rímel az időjárás viszontagságaira, a szél, a vizek, a hideg, a hó minőségeire, a tenger ringatására. Az állatok éppúgy a mindig jelenlévő, de különösebb jelentőséggel nem bíró táj részei. Érzékletes leírást kapunk arról, hogyan kell az istállóban fekvő teheneken aludni, hogy azok milyen finoman melegítik az embert éjszaka. A két testvér viszonya a regény egyik kulcseleme. Túl a testvériségen, de innen a szerelmen, valami kölcsönös egymásra utaltságban és egymásra hangoltságban van együtt a lány és a fiú. Ez utóbbi egyébként megrögzött szindikalista, húga szerint titokban arra vágyik, hogy az ágya fölött lógó Greta Garbo és Rosa Luxemburg képmás eggyé válik, miközben ő egy új világról álmodik. Titkos, a tengerparton maguk építette kunyhójukban a Jézus él-feliratú anyjuk által kötött csipkefüggöny fölött Lenin képmása áll. Nem csoda tehát a Szibáriába vágyakozás.
Bárány Tibor: Változatok az egyedire
Ketten egy új könyvről – György Péter: Faustus Afrikában. Szerződés a valósággal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 324 oldal, 4999 Ft
A Faustus Afrikában esszéi a kívülállás és az önazonosság – egymással összefüggő – kérdéseire keresik a választ. A „magyar” fejezet további írásai (az Ajtony Árpádról és Szerb Jánosról készült portré, illetve a Kertész Imre korai vígjátékait elemző esszé; ezeket részben az köti össze egymással, hogy a kortárs kulturális kánonokból kihullott vagy eleve bele sem került szövegekkel foglalkoznak) éppen úgy, mint a később Londoni Iskolának nevezett, részben „emigráns” festőkből álló brit művészcsoport tevékenységéről szóló rész írásai. A kötet főhőse Frank Auerbach – valamint két közeli rokona: Samuel Beckett és William Kentridge; róluk a nyitó- és a zárófejezet szól. (A Faustus Afrikában cím és a borító szintén a johannesburgi képzőművész híres színházi produkcióját idézi.) Három olyan alkotó áll tehát a középpontban, aki a saját identitásán végzett kitartó munkájával képes volt eljutni a „politikán túli szabadsághoz”, s műveivel úgy színre vinni a személyiség megalkotásának részben szükségképpen politikai természetű kérdéseit, hogy maguk a művek kívül maradjanak a közvetlen ideológiai értelmezhetőségen.
Pál Sándor Attila: A realizmusra várva
Ketten egy új könyvről – György Péter: Faustus Afrikában. Szerződés a valósággal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 324 oldal, 4999 Ft
Nehéz könyv, nem könnyű olvasmány, s széttartóbbnak is érzem az utóbbi évek munkáinál. Valamivel kiábrándultabb is talán. Ugyanakkor számomra nagyon imponáló a szerző szinte végtelen demokratizmusa: a Zámbó Jimmy-musicalról írott kritikája és Jimmy-nekrológja kapcsán fejti ki, hogy miért ne hathatna célközönségére ugyanolyan katartikusan Jimmy, mint egy komolyzeneértőre bármely darab? „(...) hihetetlennek és hiteltelennek tartjuk mindazok katarzisát, akik egy számunkra nyomasztó művészetben ismerik fel önmagukat” (15). E demokratizmus jegyében, és persze a realizmusfogalom viszonyrendszereit tekintve került egymás mellé megannyi alkotói karakter és művészi felfogás, Beckett-től magyar naplóírókon és a Londoni Iskola festőin át a True Detective és a The Leftovers sorozatokig valamint Kentridge-ig.
Ruff Borbála. Túl sok végtelenség
(Egressy Zoltán: Júlialepke. Előadja Ónodi Eszter. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)
Noha Egressy 2017-ben, az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Júlialepke című novellagyűjteményéből – amelynek, ki tudja, miért, a benne foglalt harminc novella ellenére Harminckét vallomás alcíme – csak tíz került a hangoskönyvre, mégsem veszített tematikai sokszínűségéből, hacsak abban nem, hogy a válogatás mellőzi a „férfinovellákat”, kizárólag nőket állít középpontba. Az ő életük krízisei is épp eléggé változatosak: a kilátástalanság, meg nem értettség, kártékony szülő–gyerek vagy házastársi viszony, pedofília, keserű kompromisszumon alapuló munka érintettjei a lemez elbeszélői.
Széplaky Gerda: Ránk kényszerített szerepek
(Gaál Kata: Iskolapélda, Várfok Project Room, megtekinthető május 4-ig.)
Gaál munkáiban az a különös, hogy egyfelől mintha elvont téziseket jelenítenének meg narratív-figuratív eszközökkel, minek okán nagyon könnyű „érteni” a bennük megfogalmazódó állításokat; másfelől viszont a feje tetejére is állítják ezeket: olyan sokféle jel, üzenet van kódolva egy-egy kompozícióban, hogy az szükségképpen ellentmondások vizuális halmazává változik. A falakon függő alkotások eleve nem is képek, hanem sokféle műfajból összegyúrt alkotások: egyszerre ready made-ek és montázsok, szobrászati tárgyak és grafikák.
Báron György: Állat az emberben
(Eksztázis. Rendező-forgatókönyvíró: Gaspar Noé.)
A francia film fenegyereke, Gaspar Noé legújabb műve, az Eksztázis (eredeti címén: Climax), amelyet Cannes-ban ünnepeltek és díjaztak, két dologról győz meg: a „botrányrendezőként” emlegetett alkotó vizuális talentumáról s gondolati ürességéről. Már legjobb filmjével, a Visszafordíthatatlannal is ez volt a gond. Hogy egyetlen, nem túl eredeti ötletre épült: hátulról előre elmondani a bosszútörténetet.
Végső Zoltán: Tavaszodó
(GoGo Penguin, április 10.; Judith Hill, április 18. – Budapesti Tavaszi Fesztivál, Műpa)
Löttyedten karikírozó intró, majd csend, és vörös bőrszerkóban belép Hill. Hatalmas formátum, jó mozgás és elképesztő hang. De ami igazán mellbevágó: a zene sokkal összetettebb, mint ami egy entertainertől várható lenne. Hill az éneklés mellett lazán penget, mint Prince.
Molnár Zsófia: Szép Ernő akusztik
(Szép Ernő–Guelmino Sándor: Lila ákác, József Attila Színház, április 7., 15 óra)
A zeneválasztás tulajdonképpen pozitíve merész – és remekül működik is, a dalok sokat tesznek hozzá az eredeti regényből jó ízléssel és humorérzékkel adaptált, ahogy Déry Tibor fogalmazott a Nyugatban: Szép Ernő »csodálatosan szép érzékeltető stílusát« megtartó szöveghez (Guelmino Sándor munkája), még ha az utalásokat értő cél- és a teátrum törzsközönsége nem feltétlenül esik is egybe. Példának okáért a Csókolom zenekar Repeta/Persze című számára hangszerelt süteményevés egyenesen nagyjelenet.
Fáy Miklós: A kéthangú ember
(Joseph Calleja áriaestje – Müpa, április 19.)
Van egy kis baj, nem egy Calleja van, de kettő. Két hangja, ami önmagában nem probléma, még ha színben eléggé távol esnek is egymástól ezek a hangok, ami fönt van, az vékony és meglehetősen mekegős, de nincs minden fönt. Ami lent van, az nekem tetszik, ereje is van, meg szép színe, elmegy a Müpa hátsó faláig, és visszajön onnét, betölti a termet. Férfihang, ahogy énekesnek szokatlanul férfias az ember is, és vannak erre fogékonyak a nézőtéren: a Képária hosszan kitartott, finoman meghalasztott záróhangjára asszonyi sóhajok feleltek a nézőtéren: az üzenet célba jutott.
Grecsó Krisztián: Nincs itt senki
(Én vagyok itt, Petőfi tévé, április 23.)
Popzenei magazinműsor mára egy maradt, az egykor M2-nek nevezett Petőfi tévében Én vagyok itt címmel, ami inkább amolyan futottak még terep, vegyesvágott, érdekesnek gondolt, máshová nem illő anyagok, úgynevezett kisszínesek raktára, hatalomközeli előadók és fesztiválok reklámhelyszíne, könnyednek gondolt, de leggyakrabban inkább kellemetlen interjúkkal és konzervanyagokkal. A keddi adást az egykori énekesnő Lola és Fodor Imre vezette, ők a jobb és felkészültebb műsorvezetők közül valók, de több körben szórakozhatunk a kollégáik döbbenetes alkalmatlanságán és felkészületlenségén.
I R O D A L O M
A véglegesítő – V.
Mindazok, akik nem tudtak megbékélni II. Szent István országával, éberálmokon osztozva kerestek menedéket. K. meg volt győződve róla, hogy ezek egyikét, a „Kaptárt” az egykor Magyarországon is elérhető, úgynevezett Világháló méjébe rejtett, de az istenfélő alattvalók számára csak rémtörténetekkel megközelíthető, törvényen kívüli birodalom mintájára alkotta meg a vágyteljesítő képzelet. Budapest összeesküvés-elméletekre fogékony népe hol a kéregvasút eltemetett állomásaiba, hol a budai Vár kazamatáiba, hol az egykori Köztársaság tér alatt húzódó, 1956 óta feltáratlan pincelabirintusba álmodta az elsüjjedt alvilágot. Állítólag legalább száz bejárata van, de egyszerre legfeljebb tizenhárom használható, suttogták a jólértesültek.
– Persze, Negro Kaballo és a Ringelhuth bácsi előszobaszekrénye. Meg amit a paci himbál – mondogatta gyanútlanul K., amikor valaki a társaságból előhozakodott a városi legendával. Most viszont éppen a Kaptárba tartott, a tíz évvel korábban betiltott Madártani Intézet székházának szeméjzeti felvonójával. Ezen a napon ez volt az egyik nyitva hagyott Átjáró.
Kollár-Klemencz László: Karácsonyi óda
Az ember megpróbál úgy nekimenni az ünnepeknek, hogy ne várjon előre semmit, hogy el tudja fogadni a szeretet idei ünnepét, ahogy adatik, azokkal, akikkel együtt töltik, éppen amilyen formában lesznek, meg amilyen fáradt lesz az ember maga is arra az estére, hogy éppen csak becsúszik a fa alá. Nem tudja, hogyan lesz, de ahogy alakul, azt fogja elfogadni, szeretni, ahogyan átkarolja egymást a nagy család, és a kör közepén lesz, akinek Isten, lesz, akinek meg a nagymama fog topogni, hogy engedjék már el, ne szorítsák annyira, mert nem kap levegőt.
Petőcz András: Feküdni, mozdulatlanul
Minden este. És most is. Csak néz maga elé. A sötétben. Mindenféle hangok. Váratlan reccsenés. Kopogás a falban. Valami zizeg. Meg surrog. Ismeretlen lények.
Öt éve már, hogy egyedül van. Öt éve nem tudja megszokni ezt a furcsa zizegést. Vagy surrogást. Meg a váratlan reccsenéseket, koppanásokat. Mondták, hogy jobb lesz. Hogy nyugodtan elalszik. Hogy nem szorong majd a sötétben.
Azt is mondták, hogy „a Róza néninek csak az emlékei zizegnek! Nem kell azoktól félni, Róza néni! Az emlékek nem bántanak sem nappal, sem éjszaka, csak vannak, és az, hogy vannak, az talán nem is baj. Addig jó, amíg vannak emlékeink.”
Ilyeneket mondanak az ismerősei meg a rokonai. Főleg a rokonai. Ezeket mondja Eszter is, a dédunokája. Aki feljár hozzá hétvégeken, hogy hozzon neki egy kis meleg ételt. Meg segítsen. Bevásárolni, mosogatni, mosni. Mikor mit. Ami kell.
Gáspár-Singer Anna: Vakáció
Állj arrébb, öcsi, kiabálja nagyapa, ahogy a túloldalra érünk. A szeme villámokat szór, görcsbe rándul tőle a gyomrom. Zugló vasútállomástól rohanunk a trolimegálló felé, a Ligetbe akarunk eljutni. Ömlik rólam a víz, egyre jobban kapkodom a levegőt, miközben a többiekkel loholunk, kerülgetjük a gyalogosokat. Átszaladunk a zebrán, egy rozoga Fiat csikorogva fékez. A sofőr torkaszakadtából ordít. Nem törődünk vele, fél óra múlva a fürdőben leszünk, nekem is csak ez lebeg a szemem előtt. Tegnap végre kitört a vakáció, az egész hetet a nagyiéknál töltjük.
Berta Ádám: Az esküvő
Berta Ádám: Karcsi képzeli
Berta Ádám: Mit mond a fa?
Lesi Zoltán: A tökéletes német nő 1.
Lesi Zoltán: (naplórészlet)
1943. szeptember 16.
Lesi Zoltán: Dr. Johannes Fischbein
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.