EGY VÁLASZTÁS TANULSÁGAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: DOBROVITS MIHÁLY
2019.04.26.

A március 31-én lezajlott törökországi helyhatósági választások végső eredményei még mindig nincsenek megnyugtató módon lezárva. A kormányzatnak főképp Isztambul elvesztése fáj. E városban, amely a jelenlegi államfő politikai bölcsőjének számított, s ma is annak számít, hajszállal ugyan, de az ellenzéki CHP (Köztársasági Néppárt) győzött.

Tanulságok

A kormánypárti erők mind elkeseredettebben igyekszenek a maguk javára billenteni a szoros eredményt. Egyelőre sikertelenül, igyekezetük azonban több dologra is rámutat:

1. Az aránytalan választási rendszerek éppúgy vakok, akár az arányosak. Azaz mindig az aktuálisan erősebbet vagy annak tűnőt hozzák győztes helyzetbe. Ekrem I˙mamog˘lu, az ellenzéki CHP jelöltjeként 48,80 százalékkal nyerhetett, miközben az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja), amely az egyik nagyágyúját, Binali Yıldırım volt miniszterelnököt indította, 48,55 százalékot kapott. A hiányzó szavazatok nagy része egy kisebb vallásos párt, a Necmettin Erbakan volt miniszterelnök örökségéhez hű Üdvpárt (Saadet Pasrtisi, SP) 1,21 százalékát jelentette. Ez a politikai erő, sajátos módon, gyakorlatilag évtizedek óta a CHP szövetségese. (1974-ben, a ciprusi válság idején éppen Erbakan volt Ecevit koalíciós partnere és miniszterelnök-helyettese.) Isztambul kérdéséről később még külön is ejtünk néhány szót.

2. Immáron ismét megdőlt meg az a hibás politikai közhely, hogy a török belpolitikát két nagy, egymással műveltségben, világnézetben, politikában antagonisztikusan szembenálló erő, az AKP és a CHP ellentéte jellemezné, melyben a generációs korfa változása a jelenlegi kormánypártnak kedvez (már ha a mai török belpolitikában ilyenről még lehet beszélni). Világossá vált, hogy a török társadalmi és politikai mozaik ennél lényegesen összetettebb jelenség, amelyet aligha lehet egy „mindent megoldó” képlet vagy algoritmus alapján leírni. A helyhatósági választásokon győztes kormánypárti tömb (Cumhur I˙ttifakı, „Köztársasági Szövetség”) két résztvevője, az AKP és a hagyományos nacionalista MHP (Nacionalista Mozgalom Pártja) jelenleg szövetségesek ugyan, de a két mozgalom háttere, mentalitása és gyökerei roppant távol vannak egymástól.

3. Bár a kormányt támogató pártok jelenleg abszolút többségben vannak (51,64 százalék), az ellenzéki Nemzeti Szövetség (37,57 százalék), amelyet a CHP mellett az MHP renegátjaiból álló s jószerivel labdába sem rúgó I˙YI˙ Parti („A Jó Párt”) jelent, ismét bebizonyította, hogy korántsem erőtlen. Éppen ellenkezőleg, stabil és megkerülhetetlen politikai tényező, amellyel hosszú távon is számolni kell.

4. A török belpolitikában léteznek olyan pártok, amelyek jelenleg az országos politika perifériáján találhatók, de a helyi politikákban számolni kell velük. Ezek legfontosabbika a kurd hátterű „Népek Demokratikus Pártja” (Halkların Demokratik Partisi, HDP), amely az ország délkeleti részének nagyobb hányadán megingathatatlan pozíciókkal rendelkezik. Különleges képlet Tunceli tartomány, amelyben évek óta a Török Kommunista Párt (Türkiye Kommünist Partisi, TKP, 32,77 százalék) adja a vezetést, mellette pedig a HDP (28,21 százalék) és a CHP (20,59 százalék) befolyásos továbbra is.

5. A helyhatósági választások során több tartomány is színt váltott. Így például az AKP szerezte meg azt az északi, fekete-tengeri Zonguldak tartományt (42,52 százalék), amely hagyományosan a CHP egyik biztos fellegvárának számított, miközben az ország északkeleti régiójában a CHP kezébe került a hagyományosan konzervatív Artvin és Ardahan, a HDP pedig megszerezte Kars tartományt. A fekete-tengeri Sinop viszont a CHP egyik legsikeresebb tartománya lett. A társadalmi szerkezetét tekintve igen konzervatív márvány-tengeri Bilecik is az AKP helyett a CHP-t választotta. E kis tartományok mellett az ellenzék számára kiemelkedő trófea Ankara, Eskișehir, valamint az, hogy az égei partvidék mellett most már a földközi-tengeri tartományok is a kezükbe kerültek. Különösen érdekes e régióban Hatay, ez a Szíria szomszédságában stratégiai fontosságú, rengeteg menekültet befogadó tartomány. Szintén az ellenzéké lett Antalya, Adana, Mersin – vagyis az ország legnagyobb városainak többsége az ellenzék kezébe került. Az ellenzék fő sikere mégis Isztambul elhódítása lett. Igaz, csak a városé, mivel a tartomány és a körülötte elterülő ázsiai ipari régió az AKP kezében maradt.

Ezekből az eredményekből világossá vált, hogy a török belpolitikában nincsenek bérelt helyek; igaz, a helyhatósági választások semmiképpen sem tekinthetők országos megmérettetésnek...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/17. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/17. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)