2019. április 20., szombat

EGY „SZELLEMILEG IS TISZTÁN TARTOTT” KULTHELY, AMELY „SZIGET AZ ÁLTALÁNOS TAHÓSÁGBAN”

HVG ONLINE
Szerző: MURÁNYI GÁBOR
2019.04.19.


Évszázadnál hosszabb ideje „szellemes” hely a sok nevet megért Andrássy út egyik sarokháza, ahol egykoron a Japán kávéház törzsközönsége időzött, ma patinás könyvkereskedésként népszerű.

Költészetnapi kirakattal gyászolta – és éltette tovább – Tandori Dezsőt a múlt héten a főváros egyik kulthelye. A februárban elhunyt költőről köztudott volt, hogy viszolygott a nyilvános szerepléstől, s ha néha-néha mégis kénytelen volt beadni a derekát, akkor is nagyon megválogatta, hová megy el, hová ül be. „Válogatottjában megkülönböztetett helyen állt az Andrássy út és a Liszt Ferenc tér sarkánál található, s az egyik versében is megénekelt

„Drága Írók Boltja, / sokunknak mennyboltja”.

A mennyei boltért Tandori jó néhány pályatársa szintén lelkesedett, szeretetüket, ragaszkodásukat olykor-olykor meg is vallották. „Egy sziget az általános tahóságban” – írta Esterházy Péter. Szilágyi Ákos rezervátumnak, Györe Balázs végvárnak, Balassa Péter az utolsó mándys területnek nevezte azt a helyet, amelyet Parti Nagy Lajos a kortárs irodalomért tett tevékenysége alapján hatalmas kisvállalatnak aposztrofált. Nádas Péter azt értékelte a leginkább, hogy a tulajdonosok (róluk később) „szellemileg is tisztán tartották” könyvkereskedésüket. Nem kétséges, hogy az ekként megnyilvánulók elfogultak, mondhatni persze, hogy viszontelfogultak voltak. Valamennyien kitüntetettjei ugyanis annak az – idén éppen harmincfőssé vált, impozáns névsorú – Üveggolyó-rendnek, amely minden esztendőben a nagy nehezen önállósult Írók Boltja dolgozóinak szavazata alapján bővül egy-egy új taggal.

A mai napig patinás hely szellemének históriája jóval korábbra nyúlik vissza, amikor a XIX. század utolsó évtizedében a neoreneszánsz stílusú sarokház földszintjén megnyílt a Japán kávéház. A távol-keleti stílben festett porceláncsempékkel teli falak között először a képzőművészek leltek második (gyakorta: első) otthonra. Az irodalmi fénykor 1928-ban kezdődött: az új tulajdonos bevezette a nonstop nyitvatartást, s a helyben olvasható hazai sajtókínálatot a világ nagy lapjaival bővítette. A nem mellékesen literátorbarát Kraszner Menyhért hozzáértéséről, kiválóságáról legendák sora keringett. „Nem akarok sokat mondani, de majdnem olyan kávés ő, amilyen költő én vagyok” – ismerte el a „Pestre Japánt varázsoló” férfiú múlhatatlan érdemeit mosolyt fakasztó, ám halálosan komolyan gondolt öntudattal József Attila...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.