Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.04.07.
Egyszer minden történet véget ér, a diktátorok sorsa, hogy elbuknak. Mennek a levesbe. A szerencsésebbek távoznak maguktól, mert látják, hogy nincs tovább, a pökhendi öntelteket elküldik, ha nem veszik időben észre, hogy vége. Jönnek a trónkövetelők, az ifjútörökök, akik ugrásra készen várják, hogy az örök és megbonthatatlan Vezérrel történjen valami.
Egyelőre még diszkréten, a háttérben állva várnak a sorukra. Csak magukban motyognak az urak, ki nem mondanák hangosan, hogy miről álmodoznak. Mocskos, perverz álmaik a hatalomról szólnak, mert a hatalomnál nincs számukra izgatóbb. Az ő szemükben nem igazi férfiember, aki nem mer nagyot álmodni.
Egyszer majd borul a bili. Nem holnap, és még csak nem is holnapután. Addig még ott állnak a derék urak, egymás mellett, összeszorított fogakkal, behunyt szemmel. Egymás tökét markolják görcsösen. Így lett kitalálva a rendszer: én nem mondom el, amit rólad tudok, és akkor te is hallgatsz arról, amit rólam tudsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.