Szerző: TORKOS MATILD
2019.04.28.
– Lapunk megjelenésének napján van a harmincadik évfordulója annak az emlékezetes, 1989-es március 15-ei ünnepségnek a Szabadság téri tévészékház előtt, ahol ön olvasta fel a 12 pontos követelést.
– Nagyon sok újság keresett, és nem beszéltem erről, mondván, hogy a hajammal együtt a memóriám is kopik.
– Miért nem akar róla beszélni?
– Mert kiábrándultam ebből a témából.
– Március 15-éből?
– Március 15-éből?
– Nem. Az rendben volt, ott, 1848-ban. Azóta mindenfélét csináltak vele, és főleg hülyeséget. Persze az egy fontos pillanat volt az én életemben. De ami sokkal lényegesebb, és ezzel kellett volna kezdenem: ott, akkor tényleg úgy tűnt, hogy nagyon fontos pillanat az ország életében is. És akkor onnantól felejtsük el az egészet…
– Beszélhetünk azért még róla?
– Egy mondat erejéig.
– Újraolvastam a pontokat, vizsgálva, vajon melyik teljesült teljes egészében.
– Egyik sem.
– A hátsó fele, az utolsó hat pont talán teljesült. Az első viszont ez volt: „Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát!”
– Lenne ezzel kapcsolatban vitám. Azért mondom, hogy ha ebbe belemegyünk, vége-hossza nem lesz. Volt olyan pont, is hogy a szovjetek menjenek haza.
– Ez például előbb hangzott el ott, a Szabadság téren, mint hogy Orbán Viktor Nagy Imre és társai újratemetésén követelte volna.
– Ez nem számít. Nem százméteres vágta volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.