CSAK AZ OLVASSA...

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2019.04.13.

...Nézzük először a pártot magát. Az én pártomban nem lennének fizetett pártvezetők, legfeljebb néhány alkalmazott, akiket a párt a bevételeiből fizetne. A bevételek származhatnának azokból a forrásokból, amelyekből a mai pártok is gazdálkodnak, viszont nem fogadhatna el semmiféle pénzbeli, vagy természetbeni juttatást cégektől, pénzemberektől, állami vállalatoktól. Aki ad, az elvárja, hogy kapjon is érte valamit. „Ha magánrepülőn repülsz, személyesen fizesd ki a jegyet” – a saját fizetésedből, persze. Ennek folyománya, hogy a korrupciót, ami persze egy társadalom életéből soha nem zárható ki egészen, igyekeznénk a minimálisra csökkenteni. Kell, hogy legyenek erre módszerek, amikor az a küzdelem nem csak papíron működik.

A párt vezetői, mint említettem, társadalmi munkában, elkötelezettségből végeznék a munkájukat. Apró, de fontos dolog, hogy – mondjuk – egy összejövetelen ne egymás társaságát keressék, ne legyenek számukra foglalt helyek az első sorban, vagy az elnökségben, ne érkezzenek legutoljára, amikor már mindenki elfoglalta a helyét. Üljenek be az emberek közé, beszélgessenek az érdeklődőkkel a rendezvény előtt és után. Hallgassák meg őket és tanuljanak tőlük: hogyan lehetne az a párt, ez a társadalom még jobb. Mi az amit jobban, másképp kellene tenni. Vigyék tovább, és képviseljék a jó és fontos javaslatokat.

A párt kampányában egyébként is fontos szerepet játszana – már ha rajtam múlna – a személyes kapcsolatkeresés. Elszoktak a pártok attól, hogy door-to-door, ajtóról ajtóra járva keressék a választókat. Tudom, hogy erre nagy aktívahálózatra van szükség. Lelkes emberekre. Olyanokra, akik szeretnek más emberekkel találkozni, beszélgetni és tudnak is. Egy szimpatikus párt képviselőjének azonban jó lenni, jó programot pedig jól lehet képviselni.

Ebből következik, hogy nyilván egy olyan programra van szükség, amelyik éppen az ellenkezője a mainak, a jelenlegi kormánypárt „programjának”. Bizonyos vagyok abban, hogy mindenki ezer jó és még jobb javaslatot tudna tenni. Én most csak néhány példával illusztrálnám az elképzeléseimet.

Hiteles és pontos költségvetést készítenénk. Meghatároznánk, hogy melyek azok a társadalmilag fontos területek, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek, és melyek azok, amelyek kevésbé. Az adópolitika kedvezményezettjei a focisták és élsportolók helyébe a leszakadók és nehéz körülmények között élők lépnének. Úgy vélem, hogy egy sportoló ne azért érjen el jó eredményt, mert csak a minimálbér után kell adóznia, afölött legálisan, adómentesen “kapja zsebbe” a fizetését, ami ma már akár 500 millió forint is lehet, miközben egy idős mami 40 év munka után 24 ezer forintos minimál nyugdíjból próbál vegetálni. Ugyanez vonatkozik minden mai kedvezményezettre, a rendszer
kegyeltjeire. „Fizessenek a gazdagok – is!” – ez válna az én pártom jelszavává. Mindenki képességei szerint.

A mindenhonnan befolyó bevételeket elsősorban a szociális ágazatba csatornáznánk be mindaddig, amíg az állam szociális funkciójának működtetését sikerül a normális színvonalra hozni. Ezzel párhuzamosan olyan vállalkozásokat szorgalmaznánk, amelyek magyar tulajdonú munkahelyeket teremtenek, és nem a rabszolgák termelésében jeleskednének. Szorgalmaznánk az iskolák oktatási tevékenységének mind magasabb színvonalra emelését. A pedagógusok tudásuknak és képességeiknek megfelelő bért kapnának, minősítésük az általuk oktatott gyermekek eredményei alapján történne.

Helyreállítanánk a jogállamot. Visszaadnánk az országnak az Alkotmányát, az Alkotmánybíróság rangját és önállóságát, megszüntetnénk minden politikai befolyásolási kísérletet a bíróságokra és jogalkalmazó szervekre. Az államigazgatást úgy szerveznénk át, hogy az ne csak átlátható, de polgár-barát is legyen. Megszüntetnénk az állampolgárok felesleges zaklatását, a helyi ügyeket visszahelyeznénk az önkormányzatokhoz. Megszüntetnénk az önkormányzatok fejőstehénként történő üzemeltetését. A polgármesterek nem lehetnének egyetlen párt tagjai sem, őket a helyi közösségek jelölnék és választanák.

Az egészségügyet kiemelt témaként kezelnénk mindaddig, amíg el nem éri a nyugat-európai színvonalat. Kiemelt figyelmet fordítanánk az öregek, a gyerekek és a leszakadók egészségügyi állapotára. Könnyítenénk azok sorsán, akik nem akarják maguk felnevelni a gyermekeiket és azokén akik nem részesülhetnek a gyermekáldásból. Erősítenénk a családlátogatói, ápolónői, védőnői idősgondozói hálózatokat.

Beindítanánk az állami bérlakás-programot. Megszüntetnénk a kilakoltatásokat ott, ahol nem tudnak legalább szükséglakást biztosítani a anyagi gondokkal küzdőknek. Felmérnénk az üres lakásokat, és azokat is kötelezően bevonnánk a bérlakás-programba. A munkanélküliek számára a munkakeresés kötelezettsége fejében biztosítanánk a minimálbért, mint munkanélküli segélyt.

Az európai uniós támogatások és az állami beruházások esetében szigorú felügyelet mellett biztosítanánk a nyílt közbeszerzési eljárásokat. Új közbeszerzési törvényt alkotnánk. Új alapokra helyeznénk a külpolitikánkat, helyreállítanánk a jó viszonyt a barátainkkal és szövetségeseinkkel. Kijelölnénk a határokat azoknak, akik nem a nemzeti érdekeinkkel összhangban keresik saját népeik boldogulását. Felszámolnánk a bomlasztó elemeket az ország szövetségi politikájában. Elmélyítenénk Magyarország integrációját az Európai Unióban. Bevezetnénk az Eurót.

És még mennyi mindent másképpen csinálnánk az én pártommal azért, hogy az emberek végre jól és itthon érezzék magukat az országban, magukénak érezzék és tudják Magyarországot...

ITT OLVASHATÓ