CENZÚRA

HVG ONLINE
Szerző: NAGY IVÁN ZSOLT
2019.04.17.

Hazug és életszerűtlen az érvelés, amely mögé bújva a kormányközelivé vált Mahir eltünteti az utcákról a HVG-címlapokat. Valakik egyszerűen félnek a kritikától, a humortól, és félnek attól, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni úgy, ahogy ők nem szeretnék.

„A magát függetlennek tartó sajtónak továbbra is küzdenie kell, hogy az maradhasson, ami mellett hitet tett” – egy évvel ezelőtt, a parlamenti választás másnapján, a HVG Pártoló tagság program bemutatásánál írtam ezt. Azóta külföldi újságírók sora szegezte nekünk a kérdést: Van-e még sajtószabadság Magyarországon?

Válaszként elég volt sorolni a tényeket: csaknem ötszáz lap/portál/tévé/rádió sorolt be önként egy kormányhű médiabirodalomba; az újságként viselkedő Magyar Nemzet megszűnt, hogy aztán propagandakiadványként támadjon fel; mások mellett legyalulták a kormány kritikusává lett Hír Tv-t is.

Ha pedig ez nem lenne elég világos válasz a kérdésre, akkor tisztázzuk, mit is értünk a sajtószabadság alatt. Igen, az igaz, hogy mi itt vagyunk, a hetilapunk és a hvg.hu is, és vannak még mások is, hozzánk hasonlók, akik a lehető legjobban szeretnék művelni azt a szakmát, amelyben hiszünk. Kétségtelenül azt írunk, amit gondolunk – mindarról, amihez nem tudják megakadályozni, hogy hozzáférjünk. A véleményünk szabad ugyanis, az információszerzés azonban mindennapos küzdelem: kérdéseink válaszok nélkül maradnak, és már nem is titkolják, hogy az elutasítás a HVG-nek szól. Nyilvánvalóan azért, mert valódi kérdéseket teszünk fel, és válaszként nem érjük be a propagandaszólamokkal.

Nincs tehát sajtószabadság.

És most már van szerződésszegésnek álcázott cenzúra is...

ITT OLVASHATÓ