Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.04.20.
„Óriási jelentőségűnek tartom, hogy Ferenc pápa elment Abu Dhabiba, utána Marokkóba, és közös nyilatkozatot írt alá a muszlim vezetőkkel. Azt, hogy egy teremtő Istenünk van, és mindannyian testvérek vagyunk. Szerintem ez egy történelmi jelentőségű dolog volt – így nyilatkozott a hírklikk.hu-nak Beer Miklós váci püspök, aki hamarosan leköszön magas tisztéről. Vasárnap – a Duna tévé közvetítése mellett – mondja el utolsó beszédét. Azt akarja majd elmondani, hogy ne féljünk, hogy ne féltsük egymástól az életünket. Az interjúban arról is beszél a püspök, hogy egyáltalán nem látja, hogy Európában üldöznék a keresztényeket és a keresztény kultúrát. Amiről pedig a kormány beszél, annak nincs sok köze a valódi kereszténységhez.
- Nem ezzel akartam kezdeni a beszélgetésünket, amikor elterveztem a találkozónkat, de az élet közbeszólt: mit szól a Notre Damehoz?
- Megdöbbentő, és mindig fáj, amikor valami pusztul. Nekem egy bibliai jelent jutott eszembe először: Jézus Jeruzsálem falainál sír. Ez ritkán fordult vele elő, akkor azért, mert azt mondta: nem ismerted fel látogatásom napját, és kő kövön nem marad, azaz megsiratta előre Jeruzsálem pusztulását. A Notre Dame egy nyolcszázötven éves gyönyörű örökség. De aztán a következő jutott az eszembe, és ez már egy kicsit húsvéti gondolat is, hogy nincs itt maradandó városunk; ne a kőtemplomok legyenek a legfontosabbak. Ti legyetek élő templomai Istennek. Tudom, hogy ez már egy kicsit filozofikus megközelítés.
- Nem is annyira filozofikus, ha az jut erről az eszembe, hogy manapság éppen ezek az élő templomok vannak összeomlóban…
- Igen, hajlamosak vagyunk arra, hogy a kőtemplomtól meghatódjunk, egymásban viszont nem akarjuk meglátni Isten élő templomát. És ez egy nagyon fontos kérdés.
- Macron elnök már a tragédia napján bejelentette, hogy újjáépítik a Notre Dame-t, de vajon ezek az élő templomok mikorra épülhetnek újjá?
- Az mindig lassabban megy. De ezt tapasztaljuk az intézményeinknél is. Felépíteni őket, mondjuk egy iskolát, ahhoz csak pénz kell, de a fenntartásuk, megtöltésük lelkülettel, szívvel, szeretettel, az az igazán nehéz. Ezért szoktam mindig mondani, hogy ha legalább annyira értékelnénk a lélek templomát, mint a főtemplomot, akkor meg lennék elégedve. A jelenség különben a vallásos életünkre is jellemző. A templomra még csak-csak adnak a hívek pénzt, de név nélkül segíteni egy családon, az már nem olyan vonzó.
- Mondhatjuk, hogy eltűnik a vox humana, az emberi hang?
- Én is így szoktam fogalmazni a híveknek; az emberségről beszélek. Olyan szép ez a magyar szó. Sajnos a humánum van mindig veszélyben; az anyagi érdekek hátterében marad.
- Az egész társadalomra érvényes, amit mond?
- Sajnos igen. Még akkor is, amikor elindul valami szép gondolat, egy idő után leül, elfogy a lelkesedés. Épp a napokban beszélgettem valakivel, aki azt hangsúlyozta, hogy az egyházi iskolák mindig valami nagy és szép gondolattal indultak, például az árva gyerekek megsegítését tűzték feladatul, vagy a hátrányos helyzetűek felkarolását, aztán egy idő elteltével mindegyikből elitiskola lett. A szép eszmék egy idő után elkopnak. De azért utána mindig van egy új hajtás, ami reményt ad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.