Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.04.18.
Mintha a Rádiókabaré egy műsorszáma kezdődne azzal a bejelentéssel, hogy “a magyar kormány hamarosan megtárgyalja a magyar design- és divatipar fejlesztéséről szóló stratégiát”. A fontossági sorrend indokolja a mielőbbi tárgyalást, az egészségügy fejlesztéséről szóló átfogó stratégia megtárgyalása még várathat magára. Ebben az iparágban ugyanis nincs az Orbán-családban vállalkozó.
Hogy mi köze a turizmusnak a divathoz? Az, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökséget is Orbán Ráhelnek hozták létre, és ez az állami cég is Orbán Ráhel magánvállalkozásának részeként működik, mint annak állami finanszírozója. Magyarország tulajdonképpen az Orbán-család magánvállalkozásaként működik, amelyben az állami szerep és a magánvállalkozás teljes mértékben összefonódik és elválaszthatatlanok egymástól. A tőkét a magyar állam adja, a hasznot az Orbán-család teszi el. Az állam feje a Keresztapa, Orbán Viktor, az állami cégeket pedig strómanokon át a család tagjai működtetik a család érdekeinek megfelelően.
Mivel Orbán Ráhel vendéglátós kétéves gyorstalpaló svájci iskolát végzett, ezért létrehoztak számára egy állami turisztikai ügynökséget, amely 300 milliárd (!) forintot, több mint egymilliárd dollárt kapott arra, hogy Orbán Ráhel turisztikai vállalkozásai, kastélyai, palotái és szállodalánca részére megfelelő feltételeket teremtsen. Az állami turisztikai ügynökséget ténylegesen Orbán Ráhel irányítja, és ő tárgyal majd az asztal másik oldalán ülő Orbán Ráhellel. Már régen elmúltak azok az idők, hogy “ne mi kapjuk a legtöbbet”, ma már a “minden a mienk” időszakát éljük, és minden értük, és nekik van. Ráhel máris lepipálta Trumpot, akit az apja mindössze egymillió dollárral indított el az életben, Orbán Ráhelnek máris egymilliárd dollárt adott az apja, és nem is a saját zsebéből.
Ráhel megkedvelte a drága márkás holmikat is, és elhatározta, hogy maga is felépít egy divatmárkát, amihez a pénzt a nagylelkű magyar adófizetők zsebéből veszi ki, ezért ezt állami divatügynökségnek kell álcázni. Nem adja alább az Orbán-család, mindenben ők akarnak diktálni. Apja a világ diktátora akar lenni, az apja lánya pedig a világ divatdiktátora szeretne lenni. Innen szép nyerni, miután a magyar divat a világ élvonalába tartozik, elég felszállni a 7-es buszra vagy lemenni a metróba, és máris gyönyörködhetünk a magyar divatosság elbűvözlő látványában. De az Orbán-család annyit már megtanult, hogy minden lehetséges annak, akinek pénze van, nekik pedig van, mert kezükben egy egész állam költségvetése.
Magyarország magánvállalkozásként való működtetése indokolja azt, hogy az állam csupa olyan dologba fekteti a pénzt, ami jogállamokban magánvállalkozások terepe. Liberális államokban futballstadiont a klubok tulajdonosai építenek üzleti vállalkozásként, ami megtérül nekik. Divatcégeket is magánemberek hoznak létre és repítenek a világhírnév felé, nem államok, kivéve az illiberális NER-t, mert ott az állam nevében az uralkodó Orbán-család magánvállalkozik a köz pénzéből saját hasznára és szórakozására. Ez a NER gazdasági modellje, amelyet a bukás szélén álló, hanyatló Brüsszel finanszíroz milliárdokkal. A magyarországi munkaerőpiac ennek megfelelően két részre oszlik egyelőre: az Orbán-család magánvállalkozásaiban dolgozókra és az azokon kívül tengődőkre. Állami pénzt közcélokra az Orbán-család nem fordít, csak amennyit nagyon muszáj, hogy a rabszolgák ne lázadjanak, és tudjanak nekik dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.