2019. április 15., hétfő

AZ ORBÁN-KORMÁNY FEGYVERKÉNT HASZNÁLJA AZ EURÓT, DE KÖNNYEN PÓRUL JÁRHATUNK

168 ÓRA
Szerző: TÓTH ÁKOS
2019.04.15.


Míg korábban egyértelműen gazdasági indokok vezérelték az euró bevezetésének folyamatos elhalasztását, ma már csak politikaiak: a zónába való belépés, illetve távolmaradás kérdése az Európai Unióval szemben folytatott szabadságharc fegyvere lett. De könnyen pórul járhatunk.

Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök szimbolikus gesztussal elődjének, Orbán Viktornak ajándékozta azt a tollat, amellyel aláírta a társulásunkat rögzítő úgynevezett athéni szerződést. A magyar kormányfő hazaérkezésekor azt mondta, hogy biztos kézzel foghatta a tollat, mert a 2003. április 12-én tartott uniós népszavazás 45,62 százalékos részvétele, továbbá az igen szavazatok elsöprő, 83,76 százalékos aránya stabil felhatalmazást adott számára. 2004 májusában tehát lezárult az a folyamat, amely – Stefano Bottoni történész gondolatával élve – addig egyfajta közös társadalmi-politikai-gazdasági célt jelentett, ezzel együtt pedig egyfajta konszenzust is teremtett a rendszerváltás utáni Magyarországon. A csatlakozásra való felkészülés, a jogrend harmonizációja, a végigtárgyalt procedúra kormányokon átívelő folyamat volt, többségi társadalmi támogatással.

A csatlakozással azonban ez a konszenzus megtört, és a politika – bár Medgyessy Péternek voltak ilyen kísérletei, például a már a bejelentése pillanatában is politikai képtelenségnek tűnő és így hamvába holt, pártok fölött álló közös európai választási lista – nem tudott olyan új „projektet” felmutatni, amely hasonló célt szolgálhatott volna. Az euró bevezetése sokak szerint ilyen cél lehetett volna, de e mögé egyrészt nem sikerült teljes konszenzust állítani, másrészt a politika – és részben a politikából következő gazdasági nehézségek – a megvalósítást is hátráltatták...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.