Szerző: HEIMER GYÖRGY
2019.04.21.
Irány az Európai Egyesült Államok – üzeni a balliberális ellenzék. Ezzel szemben egy kormánykorifeus szerint az Európai Unió (EU) biztonsági kockázat Magyarország számára. Ön hogy látja?
Nem vagyok politikus, nem tisztem ilyen megszólalásokat kommentálni. Annyit azonban történeti szociológusként megjegyeznék, hogy az EU eddigi integrációs folyamatai – az egységes piac és jogrend, az euró, mint közös fizetőeszköz, vagy az átjárható államhatárok – mind a nemzetekfelettiség irányába mutatnak. Erről persze hallani sem akar az európai szélsőjobb, köztük a magyar kormánypárt. Befolyásukat, hatalmukat féltve irtóznak minden újabb hatalomátadástól.
Mindeközben a magyar közvélemény nem igazán tud valós képet formálni az Unióról, amiben bizonyára közrejátszik a Brüsszelt kárhoztató propaganda.
Mindeközben a magyar közvélemény nem igazán tud valós képet formálni az Unióról, amiben bizonyára közrejátszik a Brüsszelt kárhoztató propaganda.
A karikatúraszerűen vulgáris, egyoldalúan EU-ellenes kormányretorikán túl fokozza a zavarodottságot, hogy az EU fura szerzet: államként jelenik meg, holott nem az. Van zászlaja, himnusza, elnöke, követségeket tart fenn és sokféleképpen, mondhatnám Janus-arccal lép fel a világpolitika porondján. A 28 tagállam külön-külön szavaz az ENSZ-ben, de ha érdekük úgy kívánja, az uniós csapat tagjaiként sorakoznak például a világkereskedelmi körtárgyalásokon. Zavarba ejtő lehet az is, hogy a brüsszeli irányító központ főigazgatóságai miniszteriális szervezetekre emlékeztetnek, miközben „alattuk” szinte teljesen hiányzik a végrehajtó apparátus. A közhatalmi teendőket szerződéses alapon a tagállamok hivatalai látják el, vagy éppen más nemzetközi intézményekre testálják. Ez utóbbira markáns példa, hogy a katonai stratégia, a védelem jó részét kiszervezték a NATO-ba. Mindennek eredményeként az államhatalmi működésre fordított uniós büdzsé aránya a tagországok együttes hazai össztermékének (GDP) kevesebb mint 1 százaléka, míg a világ összes modern állama, így az uniós országok esetében ez minimum 30 százalék. Az EU – mint egyfajta fővállalkozó – létrejöttétől kezdve arra törekedett, hogy összerendezze, maga alá rendelje a tagok részérdekeit. Erejének egyik forrása a tagállamok összsúlya – az EU ezáltal válik tényezővé a globális versenyben.
Erre mondják: nagy ötlet. Fennkölten úgy szoktak fogalmazni, történelmi léptékű az a teljesítmény, hogy az EU mára eljutott a mélyreható integrációig, a világkereskedelem éllovasa, s ennek is köszönhető, hogy már több mint 70 éve béke honol a kontinensen. Ez minden pénzt megér.
A nyugat-európai nagytőkének mindenképpen. Az sem vitás, hogy az EU állampolgárai, benne a magyarok, szintén részesülnek Unió biztosította előnyökben: szinte korlátok nélkül élhetnek, dolgozhatnak, tanulhatnak, üzleti tevékenységet végezhetnek a tagországokban, feltéve, ha megengedhetik maguknak. Ám egyéb, némileg összetettebb ügyek – így a termeléskihelyezés, a tőkebefektetés és a profitkivitel, a piacszervezés, illetve a társadalmi jólét és jövedelemelosztás – tekintetében már jóval egyenlőtlenebb módon oszlanak el az előnyök és a hátrányok, főként a legutóbb felvett kelet-közép-európai tagállamok, köztük Magyarország esetében. Itthoni tapasztalat, hogy a fejlettebb tagokhoz mért hátrány az óriási közvetlen uniós tőkebefektetések, valamint a szubvenciók és a külföldön dolgozó állampolgárok hazaküldött megtakarításai ellenére sem csökken...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.