APU

KOLOZSVÁRI SZALONNA
Szerző: HORN ANNA
2019.04.12.

Jaj, Apu, igazad van, megérdemlem a szidást. Mindig jár a szám, ha kell, ha nem és lassan már csak a nemjó dolgokról tudok beszélni, pedig tudom, hogy Téged odaát, akárhol is vagy, az érdekelne leginkább, miként lehetne kimászni az összes csávából és nem a siránkozás.

Na jó, nem panaszkodni szoktam, csak belefejelni a falba és utána csodálkozom, ha megint fáj.

Hogy vagy? Javult valamit azóta a helyzet a tenisz-partikon a Teremtővel, vagy továbbra is döntetlenre álltok? Ne add fel, a Mindenható sem mindenben tökéletes, csak javíts a szerváidon, például.

Hogy velünk mi van? Köszi, készülünk az ünnepekre. A tizenötödik évfordulóra, meg a harmincadikra is. Hogy a fiúk is készülnek-e? Az unokáim még kicsik ahhoz, hogy megértsék, mit kell ünnepelni, de megígérték, hogy meghallgatják az erről szóló történetemet – ha már mesélős Nagymamájuk van. A másik fajta fiúk nem tudom, foglalkoznak-e bármi mással azon kívül, hogy a zsebükbe gyömöszöljék az országból azt, ami még nincs ott. Ma azért a rongyos 160 millió forintért, amiért Tocsik megdolgozott, már le sem hajolna senki a fiúk közül. Erről jut eszembe, azt akartam kérdezni, szerinted, ha minden az ő tulajdonuk lesz, mire mennek egy lerohasztott országgal? Ja, hogy sz@rért -húgyért fognak dolgoztatni rabszolgákat és ettől még több pénzük lesz? Te, mondd, Apu, sok hasznát veszed ott, ahol most vagy, a soha nem volt vagyonodnak?

Nem mondod, hogy gyufában ultiztok! Megaszondta a doki, hogy le kellene szoknod a cigiről, nem? Ja, az örökkévalóságban már úgysem számít, értem. Sosem felejtem el, amikor behoztad a hamutartót a szobámba, miután lebuktam a cigivel és azt mondtad: ha már dohányzol, ne mondd, hogy nem.

Na, visszatérve az ünneplésekre – hogy 15 éve vagyunk az Európaunió – mindig így mondtad, Istenem… – tagja, hát, az most kicsit nem aktuális ünneplésileg. Merthogy a fiúk ki akarnak szállni abból a helyzetből, hogy az országnak juttatott és a saját zsebükbe tömött euró-milliókkal el kelljen számolniuk, így most gőzerővel azon dolgoznak, hogy az ország népe megutálja az Európainiót. Meglátjuk nemsokára, mennyre lesznek sikeresek ebben, én most megint fejjel megyek a falnak és azt mondom, nagyon. (2018-ban is ezt mondtam, emlékszel? Még a legkevésbé optimisták is lehurrogtak. Majd április 8-a után jöttek a szörnyű, „igazad volt” üzenetek.)

A kerítés amit lebontottál? Kérlek szépen, újra van, de hát erről már beszéltünk. Nem csak Veled, barátokkal is – akik közül néhányan azt mondták, kell is az a kerítés. Akkor is megállt a pohár a kezemben – hiszen az egyik embernek, aki ezt kijelentette, az apja Veled együtt tolta az ország szekerét kifelé a Varsói Szerződésből és a KGST-ből. Ja, tudom, ma már nemigen tudja senki, mik is voltak azok.

Nem,, nem akarok beletörődni abba, amit oly sok mindenkitől hallok – hogy Magyarországnak nem való a demokrácia, mert azt sem tudja, mi az. Tény, hogy nemigen volt része benne, de a lehetőség tálcán lett kínálva. Próbálgattuk is egy darabig, de azután valahogy félrecsúsztunk. Te sem tudtad, milyen az a gyakorlatban, honnan is tudhattad volna? De azért az az akkori kétharmad példaértékű volt. Szerintem...

ITT OLVASHATÓ