ADJÁTOK VISSZA A VÁROSOMAT!

MÉRCE
Szerző: SZÍJÁRTÓ IMRE
2019.04.01.

...Budapest pár éve még élettel és kultúrával telibb, pezsgőbb, autentikusabb, inklúzívabb és szabadabb hely volt. Bár elsősorban egy szubkulturális közeget érint, de jól illusztrálja ezt az alternatív kulturális és közösségi terek, valamint a belváros olcsó kocsmáinak szisztematikus felszámolása. Ennek alapvetően két forrása van. Egyrészt az emelkedő ingatlanárak és az, hogy az ezt tovább erősítő, egyre irritálóbb „lads on tour” invázió miatt egyszerűen sokkal profitábilisabb az alternatív szcénának otthont adó ingatlanokat turistaitatóvá alakítani, vagy akár felsőkategóriás lakóépületeket építeni a helyükre. Másrészt egyszerűen az, hogy

a NER politikai okokból állami eszközökkel próbálja ellehetetleníteni azokat a helyeket, ahol a saját barbár világképét elutasító emberek közösségre találhatnak egymásban.

Budapest a kétezres években pezsgő underground elektronikus szcénával és rengeteg progresszív kulturális programnak otthont adó közösségi térrel rendelkezett. Méltán tartották egyesek a „kelet Berlinjének”. Mára ez a szcéna teljesen marginalizálódott.

Ez a folyamat persze már a Demszky-érában elkezdődött, gondoljunk csak a Kultiplex végóráira. Aztán jött Tarlós és felgyorsultak a buldózerek. Gyorsan ment a levesbe a Sirály, a Tűzraktér romjain luxuskollégium épül, a Gödör helyén nyílt Akvárium klub pedig Orbán Gáspár csodatételeinek helyszíne. A Szimpla Kert névleg még létezik, de a magára valamit adó pesti már csak akkor teszi be oda a lábát, ha külföldi vendégeit akarja romkocsma-skanzenba vinni. Az underground elektronikus zenei színtérnek végül a Müszi, majd később a Müszi bezárásában gazdasági okokból közreműködő Cornvintető bezárása adta meg a kegyelemdöfést. Utóbbi viselkedése igazán szégyenteljes volt, amikor elutasított mindennemű szolidaritást az akkor szintén támadás alatt álló Aurórával.

Persze vannak még remek helyek, de ezek közül a legjobbak fennmaradása strukturális képtelenség, mert egyszerűen túl értékes az ingatlan, amiben teret kaptak. Nem csak az alternatív szubkulturális terek tűntek el a belvárosból, hanem a talponálló-jellegű, őszinte, olcsó kocsmák is, mint például a Király utcai Caesar, vagy a tőle nem messze lévő utolsó bástya, a Wichmann. Mind a minőségi, mind a pénztárcakímélő esti kikapcsolódás egyre nehezebb ebben a városban.

Az sem segít a pesti éjszakán, hogy a Hajógyári-szigeten lévő szórakozóhelykomplexum bezárásra került. Nem mintha nekem személy szerint hiányozna, de arra legalább jó volt, hogy biztonságos távolságban tartotta a BMW-motorháztetőről felgöngyölt húszezressel kokaint szívó közeget, ami most rászabadult a belvárosra. Ezzel együtt ellepték a „bulinegyedet” a faji szegregáció fenntartásáért felelős Fidesz-közeli magánhadseregek verőemberei, akikről az utóbbi hetekben az is kiderült, hogy előszeretettel terrorizálják az általuk biztosított üzletek vendégeit is, csak néha túl befolyásos emberbe kötnek bele. Az elméletileg az éjszakai élet biztonságát fenntartó biztonsági őrökre joggal tekintenek sokan inkább veszélyforrásként. E sorok írója egyszer kis híján maga is hasonló atrocitás áldozata lett, amikor egy erőszakoskodás szemtanújaként megpróbálta dokumentálni a történteket.

Az utóbbi hetek hírei továbbra sem adnak okot optimizmusra. Nemrég bezárt a Castro Bistro és a Kék Ló, sőt végveszélybe került az Auróra is. Utóbbit legnagyobb bevételi forrásának elvágásával próbálja kivéreztetni Józsefváros – elődjéhez hasonlóan szintén nem buzeráns – fura ura. Sokan persze legyintenek, mondván, úgyis nyílnak újabb helyek, de sajnos ez a piaci optimizmus figyelmen kívül hagyja a más városokra is jellemző nagyobb folyamatokat. Való igaz, hogy fognak új helyek nyílni, ezek viszont egyre nehezebben fognak ellenkulturális térként funkcionálni, és előbb-utóbb kompromisszumra kényszerülnek majd a piaccal és a NER-rel...

ITT OLVASHATÓ