Szerző: Inserted Exception
2019.04.01.
Oké, oké, ez itt nem egy ideális helyzet, tényleg nem az. Jogos észrevétel. De attól még sajnos senki nem fog pikk-pakk otthonosan mozogni egy számára idegen területen, és egy tudós számára a politika kábé a skála túlsó vége. Egy tudós csak ritkán forradalmár, de olyankor biztosan nem tudós. Holott, odáig az volt.Nagyon sokan tudnánk órákat tartani Lovásznak kurvaanyázós asztalcsapkodásból, de az nagyon nem az ő szintje, idegenkedik is attól, fél is tőle… Ő egy matematikus, ráadásul elismert matematikus, a jóisten áldjon már meg mindenkit azzal a kezével, amitől még ő is fél.Legyünk egy kicsit őszinték: akarja ez a társadalom az Akadémiát, a kutatás szabadságát, vagy úgy egyáltalán a tudást? Persze, kétszáz kommentelő biztosan akarja. Félmillió csendes még talán akarná. De ennyi, gyerekek. A hangosak kimennek élőláncozni, a csendesek csendben figyelnek, az összes többi meg vagy leszarja, vagy még a tudósok torkát is elharapná holmi érzelmektől fűtötten. És olyanok lettek a dolgaink, hogy az összes többi, az kurvára túl sok embert jelent itt.
Széchenyi mostanság meg kettévágná Palkovicsot hosszában, majd keresztben is, és végül kitömné vele a főnökét. Nem nézném végig a procedúrát, de a végeredményt, hamu a hajam helyére, azt lefotóznám.
Lovász nagyjából amiatt szív, illetve tanul egészen morbid új dolgokat, mert bő százötven éve nincs már itt egyetlen Széchenyi sem. Ugyanezért szívnak az akadémikusok, és a kutatói hálózat is, hiszen levenni egy tudóst a Tudásról holmi egyebek miatt, az szívatás – és legfőképp a Lehetséges Jövőt illetően szívatás.
Van nekik elég bajuk a maffia miatt. Ha már ilyen balfaszok vagyunk (mi, cirka ötmillióan, igen), hogy lehet nálunk maffia, akkor én azt mondanám, hogy emlékezzünk szelíden azokra az időkre, amikor még lelkes tudósaink is voltak. És talán hátrébb az agarakkal, és hát lágyan, ésatöbbi sablon.
Mer’amúgy ezt se ők kúrták el, hanem mi, és még csak nem is most, hanem régóta folytatólagosan...
Széchenyi mostanság meg kettévágná Palkovicsot hosszában, majd keresztben is, és végül kitömné vele a főnökét. Nem nézném végig a procedúrát, de a végeredményt, hamu a hajam helyére, azt lefotóznám.
Lovász nagyjából amiatt szív, illetve tanul egészen morbid új dolgokat, mert bő százötven éve nincs már itt egyetlen Széchenyi sem. Ugyanezért szívnak az akadémikusok, és a kutatói hálózat is, hiszen levenni egy tudóst a Tudásról holmi egyebek miatt, az szívatás – és legfőképp a Lehetséges Jövőt illetően szívatás.
Van nekik elég bajuk a maffia miatt. Ha már ilyen balfaszok vagyunk (mi, cirka ötmillióan, igen), hogy lehet nálunk maffia, akkor én azt mondanám, hogy emlékezzünk szelíden azokra az időkre, amikor még lelkes tudósaink is voltak. És talán hátrébb az agarakkal, és hát lágyan, ésatöbbi sablon.
Mer’amúgy ezt se ők kúrták el, hanem mi, és még csak nem is most, hanem régóta folytatólagosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.