A TÓT ZEFÍR ILLATA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: NAGY N. PÉTER
2019.04.27.

Parragh László azt mondta a minap, hogy abban nagyjából közmegegyezés van Magyarországon, hogy keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerőpótlást keresünk. Ezzel háttérbe szorította ugyanennek az interjúnak egy legalább ilyen jellegzetes tételmondatát. Természetes, hogy a hatalom fontos emberének rasszista zamatú, a cigányokat, zsidókat, a ki tudja, milyen gyökerű ateistákat vagy éppen a közeli bosnyákokat kizáró közlése indulatokat kavar, ilyet és akár olyat is. Így fedésben maradt azonban a szakoktatásban is kulcsszerepet játszó iparkamarai elnök kétségbeesése, amikor is úgy kiáltott fel, hogy szégyenletes, de lassacskán Románia Magyarország régiós vetélytársa.

Szégyenünk lenne tehát, hogy Románia vetélytárssá lépett elő.

Nem tűnt fel a kétségbeesés e gesztusa már csak azért sem, mert a közbeszédben korántsem párját ritkító.

Például a Takarékbank április 16-i sajtóbeszélgetésén elhangzott, hogy annak ellenére hogy a külső környezet kedvezőtlenebb lett, a magyar gazdaság továbbra is elképesztő tempót diktál, az idén több mint hat százalékkal növekedhetnek a reálbérek itthon. A románok nem fognak utolérni minket, nyugtattak meg mindenkit, jóllehet senki nem kérdezett rá a románokra. Belülről fakadt a közlési kényszer. „még Románia is meg tudja tenni, hogy minden SMA-s beteg kezelését állja, meddig kell várni, hogy az a 20 gyermek és 10 felnőttkorú nálunk is megkapja az életmentő kezelést?”– tette fel a kérdést a parlamentben a kormánynak a Jobbik egészségügyi szakpolitikusa, Rig Lajos. A Blikk pedig azt írja, hogy csúnyán leszerepeltünk nyelvtanulásban az Eurostat legújabb felmérése szerint. Az utolsók között kullogunk, a sorban még Románia is megelőz bennünket. Boldogság tekintetében sem állunk jól. 158-ból a 104. helyen végeztünk, afrikai országok társaságában. S akárcsak az órabérek tekintetében, itt is megelőznek bennünket a közép-európai országok, de sajnos még Románia is...

ITT OLVASHATÓ