QUBIT
Szerző: GYÖRGY ESZTER
2019.04.08.
Huttyán alakját Ágh István is érzékletesen ragadta meg Karcsikám odavan című rövid írásában:
„Lemezről hallható rekedtes szenvedélye, lassan szálló bánata, szájbőgős, ujjakat csettintgető tobzódása. Foghíjas mosolyát lemezborítón ismerheti az ország, de jobban örült, hogy képét, a borítót, az öcsödi tanácsházán kifüggesztették. Nem figyelt, mikor dalait leforgattam. Gramofont nem vett, s két tiszteletpéldányát már a Hanglemezgyártó Vállalat kapujában eladta. Az volt az igazi, ha dallá, tánccá változhatott, s mintha maga lenne közönsége is a puszta földön, lakásban, kocsma- és presszóasztalok között.”
A felvétel a vasfüggönyön túl szintén ismert lett, és pár évvel később Claude és Lou Flagel belga népzenegyűjtők is felvették Huttyán Esik az eső című dalát, amit 1993-ban a Rom Som Ame! című albumon adtak ki Belgiumban. Innen már csak egy lépés volt, hogy a francia zenészek, Michel Sanchez és Eric Mouquet rátaláljanak a felvételre, és az épp akkor berobbanó világzenei stílus jegyében – többek között közép-afrikai, csángó és magyar énekek kiragadott részleteivel (sampling) együtt – Huttyán dalát is áthangszereljék szintetizátoros, a nyugati fülnek is kellemesen hangzó zenévé. A Deep Forest 1995-ös Boheme című lemeze Grammy-díjat nyert, és több mint négymillió példányban kelt el, rajta a Freedom Cry-jal, amiben hallható Rostás jellegzetes hangja. A dalt az addigra elhunyt Huttyán leszármazottai is meghallották a rádióban, és bírósághoz fordultak, hogy jogdíjat követeljenek a felvétel használatáért. (A kudarccal végződő történetről Salamon András is forgatott filmet Huttyán címmel 1996-ban.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.