A JELENLEGI REZSIM MELLETT MAGYARORSZÁG EGY ELVESZETT ORSZÁG

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.04.27.

Ezt állítja Kende Péter történész, a Nagy Imre Társaság elnöke, aki most újra elhagyja Magyarországot; az ’56-os emigráció után, megint úgy látja: nem lehet szabadon élni és gondolkodni. Elfogadhatatlannak tartja, ahogy Semjén Zsolt – ő Semmilyen Zsoltnak nevezi – a Notre Dame katasztrófája után nyilatkozott, álkatolikusnak és álpolitikusnak gúnyolja a miniszterelnök helyettest. Kende nem fél az Orbán által is hirdetett nacionalizmustól, azt mondja nem lehet létrehozni a nacionalisták internacionáléját. Ezzel együtt Orbánék súlyos károkat fognak okozni a szomszédsággal folytatott kapcsolatokban. Azt is hangsúlyozza, hogy Orbán hite nem valódi, kereszténysége is csak szenteskedés, ájtatoskodás.

- Ha jól érzékelem, akkor most másodszor hagyod el Magyarországot?

- Mi most másodszor fogjuk elhagyni Magyarországot. A feleségem is elhagyta az országot ’56 után, de akkor még nem ismertük egymást, illetve ott jöttünk össze, ott kötöttünk házasságot.

- Mármint Párizsban?

- Igen. És ennek is már több, mint hatvan éve. Én 63 éve élek Franciaországban. Az első harminc évben én nem jártam haza, nem is engedtek volna be, meg kedvem se volt eljönni a Kádár-korszak Magyarországára. Egyszer kértem és kaptam beutazási engedélyt, negyvennyolc órára, apám halálakor.

- Most meg nincs kedved itthon maradni?

- Igazában véve nincs. Úgy érzem, hogy a jelenlegi rezsim regnálása mellett Magyarország egy elveszett ország, ahol senki sem azt, vagy úgy csinálja, amit más körülmények között szeretne, hanem úgy csinálja, ahogy lehet. Mi ehhez – szándékosan kettős számban beszélek, tehát a feleségemről és rólam van szó; sajnos csak az ógörögben van kettősszám – nem akarunk asszisztálni. A mai viszonyok között annyira nem érezzük jól magunkat, hogy miután van Franciaországban egy kertes házunk, inkább ott fogunk lakni; korábban is ott laktunk. Akkor is, amikor még a Magyar Füzeteket csináltam, amelyre egyébként rá volt írva a lakcímem is; az volt a folyóirat hivatalosan bejelentett címe.

- A párizsi Magyar Füzetek elindítása és gondozása a te nevedhez kötődik, ami azt jelzi, hogy te Párizsban is végig magyar maradtál, nem asszimilálódtál, ha úgy tetszik.

- Helyesbítek. Én magyar maradtam, de ugyanakkor egyre közelebb kerültem Franciaországhoz. Ha megkérdezi valaki az identitásomat, akkor azt mondom, hogy alapjában véve európai identitású vagyok. Ezen belül két országhoz kötődőm: ahhoz, amelyben születtem, és ahhoz, amely engem befogadott, és amely nekem teljes értékű életet biztosított. Nem hiszem, hogy lett volna még egy olyan ország, ahol én annyira szabadon folytathattam volna a szerkesztői tevékenységemet, mint Franciaország, ahol nagyon kvalitásos emigráció élt. Ehhez hasonló emigráció különben csak Angliában élt még. Én tehát Franciaországnak nagyon sokat köszönhetek, feltehetően ezért is érzem magam francia hazafinak is. Mert, állítom, lehet az ember két országnak is a hazafia...

ITT OLVASHATÓ