Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2019.04.12.
„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan” – foglalta össze életfilozófiáját Zorbász, a görög Kazantzakisz csodálatos novellájában. Ám a harmóniához nem csak a táncban, az életben is fontos tudni, hogyan lép partnerünk, és jó, ha ő is tisztában van azzal, mi merre fogunk. Az élet „táncrendjében” először a bölcs öregek igazítottak el: „jó tett helyébe jót várj” vagy „szemet szemért, fogat fogért”. A komplex társadalmak azonban már nem nélkülözhették az Isten tekintélyére hivatkozó intéseket. Aranyszabályaik írták elő: „Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz” (Hillél), „azt tedd másnak, amit szeretnéd, ha veled tennének” (Lukács), vagy „azt tedd másnak, amit ő tesz veled” (Konfucius). Majd előlépett a filozófus – Kant –, aki az ész nevében a „kategorikus imperatívuszt” ajánlotta: „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként szolgálhasson.” Ez, bár másként hangzik, mint az aranyszabályok, de ugyanarra figyelmeztet: mielőtt cselekednél, képzeld el, jó volna, ha mindenki hozzád hasonlóan viselkedne?
Ám a problémát – amit sokáig kizárólag a vallás és a filozófia érzett sajátjának – a matematika is „kezelésbe” vette. A 1970-es évek végén egy politológus – Robert Axelrod – arra kérte barátait: írják le, milyen elvek szerint játszanák a minden kapcsolatukat átszövő csereberét. Életünk ugyanis a cseréről szól: a családban és a szomszédokkal, a piacon és a munkahelyen folytonosan adjuk, ami a miénk – szeretetet, kedvességet, megtisztelést, segítséget vagy éppen pénzt – a viszonzás reményében. A cseréket azonban – mint az a „foglyok dilemmája” játékban feltárul – mindig a kölcsönös bizalom vezérli. A bizalom hiánya és a szabadulás csábítása miatt vallanak egymás ellen az elkülönített bűnözők, így mindkettőjük rajtaveszt. Mindennapi cseréink során éppígy szembesülünk azzal: nemcsak becsületes – a másiknak a bizalmat megelőlegező –, hanem csaló – csak önző érdekeikre tekintő – partnerekkel is találkozhatunk. Sokan választják, hogy potyautasok lesznek: elfogadják a partner szolgáltatásait, de nem fizetnek érte. Ráébredve, hogy a csalás „kifizetődő”, egész életüket „nyerésre” játsszák: minden kapcsolatukban csak kapni akarnak, viszonozni soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.