A BRANCS

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.04.28. 

Kérem, bizonyos anyagi okok miatt el kellett gondolkodnom: mivel lehet ma, Magyarországon pénzt keresni? Ha az ember nem tőkepénzes, és nincs biztos háttere, tulajdonképpen csak két üzletágban érvényesülhet: az álhazafiságban és a népbutításban. Lehet még dolgozni is, csak azt nem nagyon fogják megfizetni, vagy ha megígérik, hogy megfizetik, nem fogják kifizetni.

Maximum hosszas viták után. A munka, mint jövedelemforrás meglehetősen visszaszorult: akkor marad a hülyeségipar és a hazafiságipar. Mindkettőnek sok ága van, a hülyeségiparban sajnos már telített a piac, a múltkor néztem utána: egy álhírt, ami arról szólt volna, hogy egy srác elhagyott százhúszezer forintot az iskolapadban, kár, hogy tizenkét soron belül kétféleképpen hívták, körülbelül félmillióan láttak egy nap alatt, ami ha csak tizenhét forintot számítunk egy-egy, a cikk mellett megjelenő reklámra (körülbelül ennyit ad a Google, vagy néha harmincötöt), akkor is komoly bevétel – és az álhírlapokban nem egy ilyen förmedvény jelenik meg naponta, hanem húsz-harminc.

Valóságos aranybánya, pénzverde.

Persze ez a félmilliós nézettség annak is köszönhető, hogy mára a hajdanában amatőr módon összedikicselt álhírlapok komoly szervezetbe tömörültek: a kamupártok is ezt tették amint Gulyás Márton dokumentumfilmjéből is láthattuk, nem kis megrökönyödésünkre.

Megy az álhír vándorútra, egyik site-ról a másikra, lapoldalról közösségire, csoportból csoportba, azért is kiszámolható a nézettsége, hiszen a csoportok taglétszáma és a kedvelőik száma nyilvános – márpedig azok mind megkapják. Irtózatos pénz lehet ebben, annyit mondhatok. De hát a kamupártokban is hatalmas összeg volt. Gulyás Márton 2,2 milliárd elsikkasztásával vádolja őket, én az ügyek pár részletét ismertem már korábban is, sőt, írtam is róluk, én vagy kétszáz m illióval kevesebbet számoltam. A filmnek az a múlhatatlan érdeme, hogy felderítette: Seres Máriánál és párjánál, Stekler Ottónál összeérnek a szálak, és ők adták a kamupártoknak a valódi alaptőkét: a réges-régi népszavazási kezdeményezés alkalmából összegyűlt hatszázezer aláírást és a hozzájuk tartozó adatokat. Erről például nekem fogalmam sem volt, komolyan hittem, hogy kisebb csoportokban, bandákban garázdálkodnak, azt például ki tudtam deríteni, miszerint az Összefogás Párt három párt családi szövetsége volt, de a többi kapcsolatukról nem tudtam – márpedig úgy áll a helyzet, hogy a jelek szerint mindegyik kamupárt, álpárt a Seres-Stekler művekhez tartozott.

Kérem, ezek iparosították és centralizálták a választási csalást. Hogy ez az üzletág a hülyeségiparhoz vagy a hazafiságiparhoz tartozik, nehéz volna megmondani, egyfelől a kettő között nincs éles választóvonal, másfelől maguk az engedéllyel bíró, megválasztott politikusok is úgy működnek időnként, mintha a mindenegyben szerkesztői volnának.

Eltöpreng az ember, hogy esetleg nem azok is?
...

ITT OLVASHATÓ