ZSINDELYEZIK A KASZÁRNYA TETEJÉT

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.03.14.

El kell húznia a nemzeti könyvtárnak a várból, ehhez kétség nem fér, igazából oda se lett volna szabad költöznie. A nemzeti könyvtár a nem­zeté, pontosabban a nemzet olvasni tudó, olvasni akaró, könyvbarát minoritásáé, a vár viszont a háború előtt is hatalmi centrum volt, most is az lesz. A könyvtárnak a hatalom szomszédságában semmi keresni­valója nincs. Fennállásának első száznegyven évében a Nemzeti Múzeum épüle­te adott otthont neki, ott jó helye volt, legfőképp az egyetemek közel­sége miatt. Az egyetemisták akkoriban még olvastak. Viszont a könyv­tári állománynak az a természete, hogy gyara­podik, a nemzeti könyv­táré pedig pláne gyarapodik. Gyűjti a magyar nyelvű munkákat, kivétel nélkül vala­mennyit, akkor is, ha nem Magyarországon jelentek meg, gyűjti a Magyarországon kiadott munkákat akkor is, ha nem ma­gyar nyelvűek, ezen kívül gyűjti mindazt, aminek bármifajta magyar vonatko­zása van. Továbbá, mint a jobb könyvtárak általában, gyűjti a fontos köny­veket, kiadásuk helyétől, nyelvüktől és tárgyuktól majd­hogynem füg­getlenül, már amennyiben teheti.

A könyvnek hely kell. Ilyen irányú tapasztalata ma már nem sok embernek van, s e tekintetben nyilván a hatalom emberei se kivételek. Ha van bármiféle elképzelésük arról, milyen egy bibliotéka úgy általá­ban, az leginkább A titkok könyvtárából származhat, ami nem egészen ugyanaz a műfaj. Amikor tehát az OSZK-t a Budavári Palota F épületé­ből kiakol­bólítják, nem azért teszik, hogy a nemzeti kultúra egyik leg­fontosabb intézménye ismét megfelelő körülmények között működhes­sen, hanem egyszerűen csak azért, hogy ne legyen ott. Ez nem hipoté­zis, hanem tény, L. Simon Lászlótól tudjuk. Öt esztendeje, amikor apostoli kormányzatunk szintén a Budavári Palota F épülete megkapa­rintásának tárgyában fondorkodott, L. Simon azt mondta, hogy az Országos Széchényi Könyvtár új otthonának a megtalálása na­pirenden van. Vagyis nem tudni, hova megy, csak az a biztos, hogy in­nen el.

Kultúrállamokban másképp szokás. Előbb felhúznak egy – a kor­szerű óriáskönyvtár igényeinek és funkcióinak megfelelő és egyéb köz­művelődési feladatok ellátására is alkalmas – épületkolosszust, majd a könyvtárt oda költöztetik. 2002-ben, amikor Orbán először kezdte úgy érezni, hogy neki voltaképp az egész királyi palota dukál, arról volt szó, hogy az OSZK-nak az akkori ötvenezer négyzetméteres alapterü­let helyett minimum hetvenezerre volna szüksége. Akkoriban még föl is merült a lehetősége annak, hogy a magyar kultúra egyik legfonto­sabb intézménye eleve könyvtárnak szánt, annak tervezett épületben folytassa a működését, ma már viszont a gondolat is megmosolyogta­tó. Sok-sok tízmilliárdot feccölni egy olyan kócerájba, amiről azt se tudni, mire való? Ahelyett, hogy azt a pénzt is a határon túli fociakadé­miáknak adnánk oda?

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)