Szerző: Határátkelő / Balázs
2019.03.08.
„A második állomás az utazós kaland alatt Vietnám volt. Sok mindent hallottam már az országról, kultúráról, így izgatottan vártam.
Az út nem volt zökkenőmentes Thaiföldről, saját hibámból. 10:06-kor keltem (az ébresztőmet nem hallottam meg) és a reptéri transzfer 10:15-kor indult. Pár perc alatt betömtem mindent a táskámba, gyors check-out majd elértem a buszt.
Egy óra zötykölődés után kiértem a reptérre. Itt fél órát sorban álltam, majd az emigrációs kapunál kiderült, hogy a becsekkolásnál nem kaptam meg az országot elhagyó nyomtatványt.
Annyit tett hozzá a fickó, hogy „Menj vissza, kérj egy papírt és álljak sorba újra – ja, egyébként siess, mert valószínűleg le fogod késni a gépet”. Kösz, gondoltam, kirohantam a bejárati kapuhoz, kitöltöttem a nyomtatványt és szaladtam vissza.
Sikerült a kitöltés közben letenni a már kinyomtatott és kifizetett vietnámi e-vízumomat. Erről azt kell tudni, hogy enélkül nem engednek be és kb. 1 extra óra kitölteni mindent, kell két fénykép és 25 dollár, mindez készen – nekem dollárom nem volt csak ezekből.
Rövidre fogva, a repülő felszállásáig már csak mindössze 25 perc volt, és a gépbe beszállás előtte kapcsoltam, hogy hiányzik az e-vízum papír.
Visszarohantam az információs pulthoz, ahol pár telefon és nyelvi nehézség után mondták, hogy „hát, talán megtalálják”. Reményvesztetten bandukoltam vissza a kapuhoz, hogy felszálljak, aztán meglátjuk.
A kapunál viszont egy nagyon kedves thai hölgyike (ott dolgozó) leintett, kezében a papírommal. Ő volt az, aki a becsekkolásnál is tök kedvesen átültetett a vészkijárathoz, extra díj nélkül. Így mosolyogva szálltam fel a gépre és repültem át Vietnámba...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.