VAKFOLT LETT A KULTÚRA – HEGEDŰS D. GÉZA: NEM CSAK GAZDASÁGI HASZNOT HAJTÓ LÉNYEK VAGYUNK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: HAJBA FERENC
2019.03.16.

A magyar történelemben szerintem az a tragikus, hogy szakadékok tátonganak a korszakok között, megszakad a folyamatosság. Más kultúrájú népek folyamatosságban fejlődtek, polgárosultak, a szellemi értékeket természetes módon integrálták magukba – mondja Hegedűs D. Géza színművész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese, akivel az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulója előtti napokban beszélgettünk a hatalom természetéről, a filmekről, a színházról – és a nőkről. Amikor egy ilyen szenvedélyes, nagy formátumú színész megszólal, azt a környezete is hallani szeretné. Találkozásunk helyszínén a presszó közönsége is folyamatosan el-elcsöndesedett: úgy figyeltek rá az emberek, mintha egy előadóesten ülnének.

– Mit csinál március 15-én?

– Elmegyek a Kis-Svábhegy Pethényi lépcsőjéhez, s ott a hegy oldalában nyugvó Kovács J. 1848-as honvéd sírjára teszek egy szál virágot.

– Ki volt az a Kovács J.?

– Egy honvéd, egy közkatona a sok közül, aki 1849 tavaszán, Buda ostromakor Görgey seregében szolgált, és egy Habsburg-ágyúgolyó végzett vele. Ráday Mihály 1989 óta minden március 15-én elhívja barátait, a környék lakóit, a közeli iskola diákjait, és velük együtt ünnepelek, emlékezek én is, egy ismeretlen forradalmár sírjánál. Aki lehetett egy alföldi parasztgyerek vagy egy pesti jurátus, puskaport sohasem szagoló civil legény, de akár egy harcedzett, tapasztalt katona is, akit a családja várt otthon. Ő – sok-sok ezer ismeretlen társával együtt – értünk halt meg. A mi szabadságunkért.

– Önnek mit jelent a szabadság?

– Van az embernek egy belső szabadsága, és van a bennünket körülvevő környezeté, világé, amely nemzetekből, kisebb vagy tágabb közösségekből és az azokat összekötő, esetleg szétválasztó gondolatrendszerekből, szemléletekből, szokásokból, kultúrákból áll össze. Én belül teljesen szabad vagyok. Megadatik a kíváncsiság végtelensége, a gondolataim, a lelkiismeretem, illetve a testem és a szellemem, fantáziám szabadsága. Szabadságomban áll kiteljesíteni magamat a hivatásomban úgy, hogy a valódi teljesítmény estéről estére sikerélménnyel párosulhat. Spiró Györgytől idézek, aki azt mondja egyik írásában: nem szeretem azokat a gajdolókat, akik arról jajonganak, hogy milyen rossz nekik ma, mert ezt erkölcstelennek érzem az elődeinkkel szemben, akik valószínűleg rosszabb, nyomorúságosabb helyzetben léteztek, mégis nekik köszönhető, hogy élünk és itt vagyunk...

ITT OLVASHATÓ