Szerző: DEÁK DÁNIEL
2019.03.14.
A magyarországi parlamenti választásokon győztes párt vezetője már 2010-ben kinyilvánította, hogy szerinte a felsőoktatásnak önfenntartónak kell lennie. Bár az elképzelés általános elképedést váltott ki, megvalósításának most mégis tanúi vagyunk, például amikor látjuk, ahogy az állam kivonul a Corvinus Egyetemről. Az állami költségvetéstől való leváláshoz a Corvinus esetében a kormány vagyont ajánl fel, amelynek értéke magasnak látszik, de hogy valójában mennyit ér, azt majd a tényleges működés során látjuk meg. Mivel a többi magyar felsőoktatási intézmény ilyen juttatásra nem számíthat, a Corvinus privatizálása nem lehet modellértékű. Figyelembe véve azonban azt, hogy a magyar közgazdászképzés legfőbb letéteményeséről van szó, sorsának alakulása önmagában nézve is közügy.
Olyan szintű fejlesztésre az ígért vagyonjuttatás bizonyosan nem elegendő, hogy ebből nemzetközileg versenyképessé lehessen tenni egy magyar egyetemet. Forráshiány esetén a többiek, de akár a Corvinus számára is felsejlik egy kényszerpálya réme, amelynek követése a felsőoktatási kapacitások újabb leépítéséhez, az oktatói és hallgatói létszám csökkentéséhez és végső soron tandíjemeléshez vezet. Előre látható, hogy amikor az állam kivonul a felsőoktatás egy szeletéből, az amúgy is elégtelen társadalmi mobilitás tovább romlik.
A magyar kormány tavaly szeptemberben döntött a Corvinus Egyetem magánosításáról, jó szokása szerint azonban anélkül, hogy hatástanulmányokat hozott volna nyilvánosságra, és az érintettekkel egyeztetett volna. Az akadémiai szektor számára amúgy turbulens februári napokban végre érdemi információ látott napvilágot az egyetemet működtető alapítvány jogszabályi hátteréről és a vagyonjuttatási szándékról. A parlament elé beterjesztett törvényjavaslatok ún. vagyonkezelő alapítvány létesítéséről, a Corvinus felett fenntartói jogokat gyakorló alapítvány megnevezéséről és vagyonnal való ellátásáról, valamint a felsőoktatási törvény megfelelő módosításáról szólnak.
Tudható, hogy július 1-én az egyetem alapítványi formában folytatja működését, a dolgozók pedig elveszítik közalkalmazotti státusukat. A homály tehát oszlóban van, de kérdőjelek bőven maradtak, sőt, felkiáltójelek is. Az alábbi elemzésnek e feladvány a tárgya.
Palackból kiengedett szellem
Mivel a törvénytervezet szerint az egyetemet működtetni hivatott közérdekű vagyonkezelő alapítvány kuratóriuma nem csupán az alapító akaratának egyszerű végrehajtója, hanem annak helyébe léphet és gyakorolhatja az alapítói jogok teljes körét, ily módon szuperkuratórium jön létre. Ebben az új alapítványi formában előfordulhat az, hogy a kuratóriumot nem lehet sem kinevezni, sem értékelni, sem pedig leváltani. Egy olyan alapítvány, amelynek a kuratóriuma önmagát képes megújítani, hasonlít a palackba zárt és onnét kiszabadított szellemhez. Megkérdezhetjük: ha nem történik minden az eltervezettek szerint, akkor vajon nem válik-e a törvényhozó hasonlatossá a bűvészinashoz?
Megérkezik-e időben a mester, hogy helyre tegye a dolgokat, ha baj van? De hol van az a mester? Vajon az omnipotens állam testesíti meg? És hol van a társadalmi megrendelő? Vajon egy ilyen kuratórium felett képes lesz-e valaki érdemben felügyeletet gyakorolni, netán megállítani vagy korrigálni, ha szükséges?
Az is kérdés, mennyire lehet átlátható a vagyontömeg kezelése egy ilyen még ki nem próbált jogi formában. Sok múlik az alapító okiraton, hiszen amint az alapítvány elkezd működni, önjáróvá válik. A kuratórium ugyanakkor a törvénytervezet szerint akár azt is megteheti, hogy maga módosítja az alapító okiratot. A magyarországi realitásokat figyelembe véve az a kérdés is felmerül, hogy egy szép napon a magyar állam nem fogja-e az alapítványt államosítani, mint tette más esetekben a közelmúltban. Sorolhatjuk a magánérdeket durván sértő állami beavatkozás szomorú példáit: a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások állami elvonása, a takarékszövetkezetek ellehetetlenítése, a szerencsejáték-piaci vagy az utalványforgalmazó szereplők befektetéseinek letarolása stb. ...
ITT OLVASHATÓ
ÉLET ÉS IRODALOM 11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.