Szerző: BUJÁK ATTILA
2019.03.04.
A rendszerváltást ünnepli a kormányzat Harminc éve szabadon munkacímmel. A megalománia ezúttal is tetten érhető: húsztagú emlékbizottság állt fel, olyan kortársak részvételével, mint Lezsák Sándor, Kónya Imre, Boross Péter. A történész szakmát Szakály Sándor, M. Kiss Sándor és az elmaradhatatlan Schmidt Mária reprezentálja. A felügyeletet Kövér László házelnök és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, a kormányzat fiatal farkasa látja el. Felsorakozik az állami média, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely most meghálálhatja a belé öntött temérdek kormányzati pénzt. Persze apróbb hiányosságok azért lesznek. Nem lesznek ott a csapatban a demokratikus ellenzék képviselői, ki tudja, szó esik-e a SZETA-ról, a szamizdatról, a vallási csoportosulásokról, a valaha oly színes ellenzéki szubkultúráról. Vagy például Kőszeg Ferencről, aki ma már nyugdíjas, és abban a lakásban él, ahol nevelkedett.
– Valami logikai hiba csúszott az előkészítésbe. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy 2010-ben lezajlott egy újabb rendszerváltás. A Nemzeti Együttműködés Rendszere sok tekintetben a rendszerváltás ellenpontjaként jött létre. Hogy lehet ezt az ellentmondást áthidalni?
– Ezzel mintha a kormány – ahogy annak idején, 1989 előtt mondtuk: „kártunk és pormányunk” – is zavarban volna. Az „alkotmányos forradalom”, ahogy Antall József nevezte az 1989–90-es eseményeket, és a 2010-es „fülkeforradalom” között a Fidesz-történetírás szerint húsz „zavaros esztendő” telt el, míg Orbán Viktor kormányra kerülésével megtörtént végre az igazi rendszerváltás. Azaz a „harminc éve szabadon” voltaképpen csak kilenc. Mint a mesékben: nálunk három nap egy esztendő.
– Rég jártam önnél a legendás lakásban, ahol a hetvenes években értelmiségi összejöveteleket tartottak. 1970–71-ben Kemény György festőművész a padlótól a plafonig kifestette az egyik szobát, és a „világnézeti freskót” (Marx, Angela Davis, meztelen nők) ma úgy tartják számon, mint a magyarországi pop art egyik fő művét. De a Párisi udvar felől nem jöhetünk már be, mert ott szálloda épül. Kik építkeznek?
– Ez érdekes történet. A Párisi udvart két arab üzletember birtokolja, divatos politikai szóhasználat szerint migránsok. 1986 óta élnek Magyarországon, akkoriban, úgy mondják, a Keleti pályaudvar környékén folytattak pénzváltó tevékenységet. Igen magas szintű politikai kapcsolataik lehettek, különben kiutasították volna őket, hiszen a valutaváltás illegális volt. Eredetileg hárman voltak, de egyikük testvére 1995-ben robbantásos merénylet áldozata lett: a kivégzéssel – az akkori újsághírek szerint – azt torolták meg, hogy az összegből, amit külföldi bankokban kellett volna elhelyeznie, ötszázmillió forint eltűnt. A Párisi udvar mostani tulajdonosai ezután indították el nagyszabású szállodavállalkozásukat. 2012-ben, az északi Klotild-palotában működő Buddha-Bar Hotel megnyitásán részt vett Orbán Viktor, Erdő Péter és Schmitt Pál is. A két vállalkozó a miniszterelnök jelenlétében vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. A hotelt nemrég bezárták, új tulajdonosa lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.