Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2019.03.20.
Emlékszik még valaki Viviane Redingre? A luxemburgi politikus volt az, aki – a José Manuel Barroso vezette bizottság igazságügyi biztosaként – talán elsőként vívta ki a brüsszeli mumus címet Magyarországon. Viták ugyan korábban is voltak, és nem is csak az Orbán-kormánnyal, ám a jogállamisággal kapcsolatos problémákat először, 2011 után, ő kérte számon a Fidesz–KDNP-koalíción.
Ehhez amúgy hozzászokhatott Orbán Viktor, akit a médiatörvény, az új alkotmányt és annak módosításai miatt az Európai Parlament is többször maga elé citált. Reding bírálatai azonban két dolog miatt is szintlépést jelentettek: egyrészt ő a bizottság tagja volt, másrészt pártja, a Keresztényszocialista Néppárt az Európai Néppárthoz tartozik. Egyben ő volt az első magas rangú politikus is, akit 2013 tavaszán hírbe hoztak azzal, hogy a Fidesz kizárását kezdeményezte az EPP-ből.
Ezt gyorsan cáfolták ugyan, a bírálatok azonban nem hagytak alább: nem sokkal később a biztos már az alkotmány és a jogállami normák megsértésével vádolta a magyar kormányfőt. Igaz, nem csak őt: a bizottság, akárcsak az Európai Parlament, a lisszaboni szerződés 2009-es életbe lépését követően vált „érzékennyé” a kérdések iránt.
Ehhez képest is pofon volt, amikor az ugyancsak új „csúcsjelölti” rendszerben az EU egyik legtekintélyesebb politikusát, a hazájában a miniszterelnöki posztot 18 évig betöltő, mellesleg az euróövezet nagy hatalmú pénzügyminiszteri csoportját, az Eurogroupot nyolc évig vezető Jean-Claude Junckert jelölte a Néppárt az Európai Bizottság élére. Itt kezdődött az igazi harc, amely szerda délután éri el a csúcspontját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.