Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2019.03.29.
Európában nincs problémamentes atomerőmű-építkezés. Finnországban az Olkiluoto 3 esetében az eredetileg becsült 2,5 milliárd eurós ár helyett 9,6 milliárdnál járnak, amihez (legalább) hét éves csúszás is társul. Franciaországban a Flamanville 3 szintén hét éves késedelmet szedett eddig össze, miközben a 3 milliárd eurós ár a háromszorosára nőtt. A mohi atomerő két új blokkját 2013-ra akarták megépíteni – most 2019-2020 a becslés, az ár pedig 2,8 milliárd helyett valahol 6 milliárd körül fog megállni. A másik folyamatban lévő finn projekt, a Hanhikivi 2020-ra készült volna el, de legjobb esetben is csak az építési engedélye lesz kész addigra, és már rég leállították volna csődöt jelentve, ha Oroszország időközben nem szerez jelentős részesedést benne.
Mindez az európai zöldek (Greens/EFA) friss Roszatom-tanulmányából derül ki, mint ahogyan az is, hogy Paks2-t ugyanúgy nyilvános pályázat nélkül kapta meg a Roszatom, mint Hanhikivit. „A magyar szerződés egyik legkritikusabb pontja a 2026-ban kezdődő visszafizetés, amiről kezdetben azt gondolták, hogy addigra a reaktorok termelni fognak, ám a csúszások miatt ma már egyértelmű, hogy meg kell kezdeni a törlesztést, mielőtt még a blokkok a hálózatra kapcsolódnának” - írja az anyag, azt is hozzátéve: a helyzet Magyarországra nézve hátrányos, Oroszországot viszont nem aggasztja. „Finnországhoz hasonlóan a magyar nukleáris hatóság is küzd azzal a problémával, ami a benyújtott engedélyezési dokumentáció minőségéből, az orosz nyelvtudás hiányából és az orosz illetve a magyar szakemberek eltérő felkészültségéből adódik” - áll a szövegben. A tanulmány arra is kitér, hogy a Roszatom fölvásárolta azt a magyarországi gyártókapacitást, amelynek esélye lenne alvállalkozóként beszállni a beruházásba, így esélytelen a szerződésben közös szándékként szereplő 40 százalékos magyar beszállítói arány elérése. (Azt is jelzi ugyanakkor az elemzés, hogy az orosz cég mindenütt lehetőséget biztosít a helyi oligarcháknak valamilyen fokú részvételre.)
Bulgária egy másik jó példa arra, hogyan avatkoznak be az oroszok a tagállami és az uniós nukleáris politikába. A Roszatom-részvételű, félbehagyott Belene-projekt az EU legdrágább atomkudarca, amely eddig 620 millió euróba került, és a Roszatomon kívül a tanulmány szerint mindenki rosszul járt vele. Felmutatható sikerek nincsenek, számszerűsíthető veszélyek viszont vannak – állapítja meg a tanulmány. A francia nukleáris kutatóintézet kalkulációi szerint Európa közepén egy súlyos nukleáris baleset 450 milliárd euró (135 ezermilliárd forint) lehet, részben a más országokra átterjedő károk miatt. A kelet-európai atomerőművek viszont a magas kockázatú, de alacsony összegre biztosított létesítmények közé számítanak, Pakson például az anyagban szereplő kármérték századára sem nyújt fedezetet a felelősségbiztosítás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.