Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.03.05.
Amíg élek, hálás leszek neked. Nélküled nem lennék az, aki most vagyok.
Először 1989-ben segítettél, amikor ösztöndíjat adtál nekem, hogy tanulhassak. Akkor még én, mint arra bizonyára jól emlékszel, liberális voltam. Kedveltem a nyílt társadalmakat, megértő voltam mások nézeteivel szemben és toleráns. Egyedül a vallást nem szerettem, meg Trianont, felállt a hátamon a szőr, ha valaki erről beszélt.
De most nem rólam van szó, Gyuri bácsi, hanem rólad, akinek olyan sokat köszönhetek. A te pénzeden tanulhattam külföldön, gyakorolhattam az angol nyelvet és szélesedhetett a látóköröm. Hálás voltam neked, drága Gyuri bácsi. És most, megint hálás vagyok. Ha lehet, még annál is hálásabb, mint 1989-ben.
Ha te nem lennél, másik ellenségképet kellett volna keresnem a magyaroknak. Nem lett volna könnyű Gyuri bácsi, nekem elhiheted. A magyar egy finnyás nép, nem fogadnak el bárkit ellenségnek. Szeretnek gyűlölni, de igényesek, ki kell érdemelni, hogy valakit utáljanak. Téged szívesen utálnak, és ezt külön köszönöm neked: nálad alkalmasabbat erre a szerepre keresve sem találtam volna. Te vagy az ideális választás, Gyuri bácsi, ha ezer évig castingolok, akkor sem találtam volna nálad jobb főszereplőt.
Téged álmukból felébresztve is tudnak gyűlölni a magyarok. Gazdag vagy, sikeres és amerikai. És persze, nem utolsósorban zsidó. Ez utóbbi nem a fő csapásirány, csupán amolyan mellékes, bár nem elhanyagolható hozadéka ennek a történetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.