Szerző: SZELESTEY
2019.03.04.
- A magyar kormányfő neme tud meglenni provokációk nélkül, abban bízik, hogy a német uniópártok végén visszariadnak és nem távolítják el a magyar pártot az EPP-ből, pedig nagyon ráfizethet, az országgal egyetemben
- Migrációellenes kampány ide vagy oda, jelenleg 750 vesztegelnek Venezuelában, hogy Magyarország befogadja őket
FAZ
1. Az újság úgy tudja, hogy Orbán Viktor a hét végén telefonon azt ígérte a CDU elnökének, hogy hűséges marad az Európai Néppárthoz és annak bizottsági elnökjelöltjéhez, Weberhez. Azon kívül véget vet a Juncker-ellenes plakátakciónak, amellyel kiprovokálta a kizárási eljárást az EPP-n belül. Ám továbbra is csatázik Brüsszel állítólagos migrációs tervei ellen, csak most Timmermans lesz a célpont a hirdetésekben.
2. A konzervatív újság „Orbán idiótái” címmel arról ír, hogy 2015 késő nyarán a magyar miniszterelnök rendkívül nehéz helyzetbe került volna, ha Németország és Ausztria nem veszi át tőle a menekülteket. Lehet, hogy még bele is bukott volna. A segítséget elsősorban Merkelnek köszönheti, mégis azóta fejt ki elkeseredett, kereszthadjárat-szerű ellenállást a kancellár migrációs politikája ellen. Nem okvetlenül kell Berlin oldalán állni, hogy valaki ezt hűtlenségnek tekintse. Ám az eljárásmód igencsak messze van az Európai Néppártban megszokott polgári érintkezési formáktól, mert azok az érdekegyeztetést célozzák. Az egyetlen ok, amiért Orbánt ilyen sokáig megtűrték a strasbourgi frakcióban, az a nem kevés számú fideszes EP-képviselő. Ám mivel folytatni kívánja Brüsszel-ellenes kampányát, amely nélkül a belpolitikában láthatólag nem tud meglenni, a Néppártnak fel kell tennie a kérdést, hogy lassan tényleg nem lesz-e hasznos idióta – Orbán oldalán?
3. „Orbán és a baloldali szalámi” címmel az újság rámutat, hogy Orbán Viktor védekezik és szép csendben keresi a kapcsolatot a CDU-val. Maga a „szalámitaktika” kifejezés Rákositól ered, de a politikus a Weltnek adott interjúban azért használta, hogy igazolja: a baloldal a konzervatívok megosztásán mesterkedik. Eszerint a Fidesz néppárti tagsági körüli vita nem a hazai hatalmi visszaélések és Juncker elleni támadás miatt robbant ki. Azok számára is talált egy történelmi, lenini fogalmat a kommunista időkből, akik a kizárást kezdeményezték. Nos, ők hasznos idióták.
A Soros elleni kampány hozzájárult Orbán rossz híréhez, hiszen az olyan klasszikus, antiszemita kliséket használ, mint a világ ellen összeesküvő, hazátlan zsidó. De az érzelmeket az kavarta fel igazán, hogy ezúttal Junckernek is nekiment. Kitart amellett, hogy a Bizottság elnöke csak azt kapta, amit megérdemelt, ám egyidejűleg próbálja elsimítani az ellentéteket. Gulyás Gergely és Balog Zoltán berlini útját ugyan nem akarták nagydobra verni, de a tárgyalás természetesen kitudódott. A jelentésekben szereplő „strukturált párbeszédet” olyan feltételezett latorállamok esetében szokták alkalmazni, mint Irán, hogy megállapodásra jussanak vele. Orbán állítólag egyértelműen megígérte a CDU vezetőjének, hogy lojális lesz Weberhez és a Néppárthoz, még akkor is, ha egyesek már fenik a késüket a választás utánra.
Die Welt
1. A magyar kormányfő nem hagyja abba a provokációkat. A Weltnek adott interjú után az uniópártok valamelyest eltávolodtak a magyar irányvonal alapvető bírálatától, de az látnivaló, hogy konfrontációs felfogásával a magyar vezető egyre nagyobb befolyást gyakorol a német politikára. A SPD azt sürgeti, hogy a konzervatív partnerek ne is foglalkozzanak Orbán kijelentéseivel. Frakciószóvivőjük kijelentette, hogy mivel a magyar vezető évek óta az EU milliárdjaiból korszerűsíti országát, ám eközben keresztes hadjáratot folytat az európai partnerek, intézmények és értékek ellen, végre ejteni kellene, nem pedig udvarolni neki. Emellett sürgette, hogy távolítsák el a Fideszt a Néppártból és ne adjanak annyi uniós támogatást neki.
De a magyar miniszterelnök a Timmermans elleni plakátkampány bejelentésével kereszténydemokrata politikusokat is maga ellen hangol. Elmar Brok a CDU-tól azt követeli, hogy március 20-án az EPP Politikai Gyűlése érdemben vitassa meg magyar tagpárt kizárását, ahogyan az immár hivatalos formában is felvetődött. Mert nincs ok arra, hogy levegyék a napirendről a kérdést, nem szabad megengedni, hogy Orbán a maga képére fesse át a Néppártot. Hogy megszabaduljanak a Fidesztől, azt már az uniópártok vezetői sem tartják elképzelhetetlennek. Figyelmeztette Orbánt Weber is, pedig neki udvarol a magyar politikus.
A kormányfő azt sürgeti, hogy a schengeni államok állítsák fel a belügyminiszterek tanácsát, a német koalíciós pártok azonban eltérően ítélik meg az ötletet. A CDU egyik szakértője odavan az elképzeléstől. Ezzel szemben a szociáldemokraták úgy ítélik meg, hogy amit Orbán felvetett, az eleve meg akarja gátolni a közös menedékrendszert, illetve az európai intézmények gyengítésére játszik. Úgy tűnik, Orbánnal nem lehetséges semmiféle kompromisszumra jutni a menekültpolitika ügyében, tette hozzá a párt szóvivője.
2. Erősödik az európai konzervatívok nyomása Orbán Viktorra, így az enged valamelyest, de már tervezi a következő akciót. Ennélfogva elképzelhető, hogy két hónappal a választás előtt kettészakad a Néppárt frakciója. A magyar miniszterelnök egyre nagyobb gondot okoz az EU-nak. Az EPP számára pedig mind veszedelmesebb a vita, olyannyira, hogy szakítópróba fenyeget. Akik a kizárása mellett kardoskodnak, azok nem csupán a plakátkampányt vetik a szemére, hanem a sajtó és az igazságszolgáltatás, valamint a kisebbségvédelem megsértését, továbbá a korrupciót is. Orbán ezzel szemben „hasznos idiótáknak” minősítette kereszténydemokrata bírálóit. A Néppárt CDU-s alelnöke, David McAllister fel van háborodva: azt mondja, a Fidesz fokozatosan eltávolodik a közös európai értékekkel, a poszterek pedig a mélypontot jelentik. Ezért beszélni kell a magyar politikus fejével.
Az újság úgy értesült, hogy Daul pártelnök, valamint a CDU vezére is fokozta a nyomást Orbánra, ennek eredménye, hogy leszedik a Junckert ábrázoló posztereket. A miniszterelnök tudja, hogy mennyire fontos számára az EPP. Az esetleges új populista és nacionalista frakció tagjaként jelentősen veszítene európai befolyásából és végképp kívülálló szerepkörbe kényszerülne. Igazából idáig mindig beadta a derekát, amikor a kritika hatalmi bázisát, a néppárti tagságát veszélyeztette. Inkább arra törekszik, hogy saját ízlésének megfelelően alakítsa át a pártcsaládot, pl. úgy, hogy felveszik a PiS és a Ligát. Ezen van, mert úgy tudná a legkönnyebben érvényesíteni az illiberális demokrácián alapuló stratégiáját. Daul azonban mindent megtesz ennek megakadályozására.
Ugyanakkor félő, hogy a Néppárt helyeket veszít, így előnye tovább zsugorodik a többi pártszövetséggel szemben. Ezzel együtt valószínű, hogy Orbán ezúttal nem tudja olyan könnyen kihúzni a fejét a hurokból. Daul, Kramp-Karrenbauer és Weber ugyan folyamatosan azért imádkoznak, hogy elüljön a vita, legalábbis az EP-választásig. Ám a jelek szerint utána következik a leszámolás. Hogy hasznos idiótaként bélyegezte meg EPP-n belüli bírálóit, azzal Orbán csak tovább szította a tüzet. Március 20-án előbbre juthat a Fidesz kizárási folyamata.
A lap is idézi Elmar Brokot, aki botrányosnak tartja, hogy Orbán Junckert teszi felelősség az erősödő migrációért. Ez hazugság, és azt sürgette, hogy a kormányfő kérjen bocsánatot.
3. A befolyásos jobboldali lap vezércikke követeli, hogy rakják ki a Fideszt a Néppártból, mert betelt a mérce, még akkor is, ha a kizárás folytán veszélybe kerül, hogy Weber kövesse Junckert a Bizottság élén. Nem arról van szó, hogy ördögnek minősítsék a kormányfőt, hiszen az a szigorú migrációs politikával két éven át védte a külső határokat és ezáltal megelőzte a még nagyobb zűrzavart. Emelett jól áll a gazdaság, a legtöbb magyar életszínvonala emelkedett az utóbbi 9 évben. Éppen ez a sikeres politika nehezíti meg annyira a feladatot. A másik oldalon ott az illiberális demokrácia hirdetője, aki a kirekesztésre, a tekintélyelvűségre, a jogállam korlátozására és a másként gondolkodók szégyentelen rágalmazására épít. Ezt legutóbb Juncker tapasztalhatta meg a hazugságon alapuló kampány során.
De most már elég. A Néppárt Európa-barát szerveződés, világos értékrenddel. Abba már régen nem illik bele mindaz, amit Orbán képvisel és csinál. Végre ki kellene zárni, mert abból két előny is adódna: fokozódna a kereszténydemokraták hitele, ugyanakkor a miniszterelnök fontos hatalmi támaszát vesztené el. A büszke politikusnak semmi sem fájna jobban, minthogy többé nem ülhetne oda a befolyásos kereszténydemokrata kormányfők asztalához. Nem szeretne Le Pennel és a többiekkel a szégyenpadban ülni. Természetesen van abban kockázat, ha már a közeljövőben túladnak rajta. Webernek okvetlenül szüksége van megválasztásához a magyar támogatásra. Az SPD és az FDP pedig akkor járassa a száját, ha már tesz valamit a bukaresti kormány ellen, hiszen a szociáldemokrata-liberális román kormány még rosszabb, mint a magyar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.