NAGY HIBA VOLNA AZ HINNI, HOGY ORBÁN KOMOLYAN GONDOLTA A BOCSÁNATKÉRÉST - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD

Szerző: SZELESTEY LAJOS

2019.03.18.

- Weber harapófogóban van a magyar kormányfő miatt, miközben a 13-ak ragaszkodnak a magyar párt kizárásához, hogy megszabaduljanak az orbáni átoktól

- Jönnek fel a populisták, bár semmiféle alternatívát nem kínálnak Európa számára, de legfeljebb a blokkoló kisebbségig juthatnak - óriási ellentétek osztják meg őket

- Kis Néró és mini-Trump, aki európai szerepről álmodik

Deutsche Welle

Orbán Viktor ugyan bocsánatot kért, hogy elkerülje a kizárást a Néppártból, ám a legkevésbé sem gondolta komolyan a gesztust. Weber és a többi EPP-vezető biztosra veheti: a magyar kormányfő részéről csupán burkolt és gúnyos pofonról van szó. Így ítéli meg a kommentár, hozzátéve, hogy a politikusban – minden látszat ellenére - van valami az abszolutista uralkodóból. „Magyarország, én vagyok!” – így lehetne a lényeget összefoglalni. Részéről egyáltalán nem lehet elvárni, hogy bármiért őszintén megköveti a másikat, és mindegy is, hogy miről van szó. Ezúttal sem volt esze ágában sem, hogy elnézést kérjen. Arról nem beszélve, hogy nem kíván változtatni sem a politikáján, sem a stílusán, csupán taktikai manővert vetett be. Látszik ez a levélben, hiszen ott a bocsánatkérés feltételes módban szerepel.

És ha kell még bármiféle bizonyíték, hogy nem akar engedni, akkor arra itt van a március 15-i beszéd, amely az európai választási hadjárat nyitányát jelentette. Egyben pedig nagy hadüzenet az EU-nak. Vagyis a „Brüsszel-birodalomnak” és a „birodalomépítőknek”.

Spiegel

A lap szerint csapdában van Weber, miután főnöki szintre emelte a Fidesz EPP-tagságát, miközben az egész ügy számára is tartogat kockázatokat. Hiszen szeretne a Bizottság elnöke lenni, amire egy német politikus esetében több mint 50 éve még nem volt példa. De előtte meg kell oldania a magyar ügyet. Csakhogy harapófogóba került. Mert egyrészt sürgetheti a magyar tagpárt eltávolítását, és akkor bizonyíthatná, hogy tud ő kemény is lenni. Másfelől viszont – és ezt így látja ő maga – Európa nem sokat nyerne azzal, ha a miniszterelnök egy új jobboldali pártcsaládban találna menedéket, pl. a Ligával és a PiS-szel együtt. Csupán még mélyebb lenne a földrészen a megosztottság. A budapesti látogatás után látnivaló, hogy Orbán még nem mozdult el eléggé, így nem lehet a vitát lezárni.

Sokan ugyanis nem feltétlenül azt várják Webertől, hogy bebiztosítsa a CEU jövőjét, hanem megváltsa a Néppártot az orbáni átoktól. Éppen ezért tervez Daul elnök holnapután mindenképpen titkos szavazást arról, kihajítsák-e a Fideszt. Akik a kizárást kezdeményezték, azok hallani sem szeretnének bármiféle kompromisszumról. Ugyanakkor nem sok maradt a német uniópártok kezdeti, kemény kijelentéseiből, bár a múlt heti frakcióülésen záporoztak a bírálatok, amiért az EPP vezetése idáig igyekezett megbékíteni Orbánt. De a lényeg, hogy Weber és a konzervatívok elhiszik-e, hogy a magyar politikus ezután tartja magát a játékszabályokhoz. A budapesti út ezt nemigen támasztja alá. A kormányfő éppen aznap tüntette ki azt az irodalmárt, aki antiszemita kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet.

Guardian

Közeleg a leszámolás Orbán Viktor, a mini-Trump, illetve az európai középjobb között. Ha kiteszik a szűrét, a politikus nacionalista pártcsaládot hozhat össze. Egyes szakvélemények szerint a kormányfő még a Brexitnél is nagyobb veszélyt jelent a földrész egységére nézve. Sőt, immár nem elégszik meg a hazai erős ember szerepkörével, de sorsa eldőlhet most szerdán. A nacionalisták szemében hősnek számít, olyan vezérnek, aki kész szabadulni a politikai korrektségtől és határozottan kiáll az ún. keresztény Európáért. Ugyanakkor sok liberális számára, de mind inkább idetartoznak feltételezett konzervatív szövetségesei is, ő testesít meg mindent, ami rothadt, korrupt, sőt egyenesen ijesztő a mai politikában. De mindkét oldal egyetért abban, hogy mára olyasmit jelképez, ami több, mint egy kicsinyke ország sorsa. Vágvölgyi András ezt úgy fogalmazza meg, hogy Orbán egy kis állam nagy vezetőjének tekinti magát, aki kivívja a nagy országok piti vezetőinek dühét, mert kimondja az igazságot. Éppen az alig leplezett egoizmusával és hatalommániájával érdemelte ki a Kis Néró gúnynevet.

Mivel a nacionalista pártok feljövőben vannak Nyugat-Európában, túl egyszerű volna kelet-nyugati megosztottságról beszélni, de az nem kérdés, hogy Keleten a nacionalista erős embereket vonzza Orbán példája, vagyis hogy gerjeszti az elégedetlenséget Brüsszellel szemben, miközben idehaza összpontosítja a hatalmat. Az EU sorsáért zajló harcot nulla összegű játszmának állítja be, nemrégiben burkoltan a nácikhoz, szovjetekhez és más birodalmi erőkhöz hasonlította az uniót. A nemzeti ünnepen szokatlanul visszafogottnak bizonyult, talán mert nem akarta még jobban provokálni a néppárti bírálókat, de azért figyelmeztetett, hogy összefoghatnak a térség illiberálisai. Verhofstadt azzal vádolja a politikust, hogy az a migrációellenes retorikával cinikus módon csupán a korrupciót és az urambátyám rendszert igyekszik leplezni. Mint rámutatott, a tét hatalmas: a küzdelem Európa lelkéért folyik...

ITT OLVASHATÓ