„MANAPSÁG A FÉRFIAK MÁR SZINTE NEM IS MERNEK UDVAROLNI A NŐKNEK”

MAGYAR HANG 
Szerző: LAKNER DÁVID
2019.03.24.

Kerekes Vica színésznővel az Apró mesékről, cseh és szlovák sikereiről, a metoo-ról és a felvidéki magyarok helyzetéről is beszélgettünk. Interjú.

Szász Attila és Köbli Norbert a tévéfilmes sikerek után a filmszínházak felé vette az irányt. A márciusban a mozikban debütáló Apró mesék ismét történelmi film, ezúttal Szabó Kimmel Tamással és Kerekes Vicával a főszerepben. A színésznőt interjúnkban kérdeztük a II. világháború után játszódó romantikus drámáról, cseh és szlovák sikereiről, a metoo-ról és a felvidéki magyarok helyzetéről is.

– Kerekes Vica nevét még kevesen ismerik, mert egyelőre csak a sajátos humorú Bakkermannban láthattuk – olvastuk egy önnel készült 2008-as interjú felvezetőjében. Azóta elérte, amit akkoriban szeretett volna?

– Sosem gondolkodom előre, ez a szép ebben az egészben. Most sincs bennem olyasmi, hogy mit akarok még elérni az életben. Mindig jönnek a dolguk a maguk rendje és módja szerint. Arra szoktam reagálni, ami az adott pillanatban történik. Ha jön mondjuk egy felkérés, igent mondjak vagy nemet.

– Olyan elképzelése sem volt, hogy idővel szeretne több magyar filmben szerepelni, mint szlovák vagy cseh produkcióban?

– Azt az egyet éreztem, hogy csodálatos lenne, ha nem szűkülnék le egy nyelvterületre, vagy akár három országra. Nem Hollywoodra vágyom persze, de Európa számomra nagyszerű érvényesülési terep. Meg akarom magam minél több helyen mérettetni, akár német, angol produkciókban is. De kár tagadni, olyankor egy kicsit megijedek, amikor egy országban elkezd túl jól menni a szekér. Rögtön el is kezdek kacsintgatni másfelé. Nem akarom sehova lekorlátozni magam.

– Ismerjük a Menzel-filmeket, de a kortárs cseh vagy szlovák produkciókról már nagyon keveset tudunk itt Magyarországon. Mi jellemző rájuk?

– Valóban kevéssé forgalmaznak itt cseh filmeket, és ez fordított esetben is igaz sajnos. Arról beszélünk, hogy végre megnyíltak a határok, de közben a szomszédainkat sem igen ismerjük. Érdekes, hogy mikor sokkal jobban elhatároltak voltak egymástól az országok itt Közép-Európában, jóval több kíváncsisággal fordultunk más nemzetek filmjei felé. De lehet, hogy épp ezért, mert akkor még kuriózumszámba mentek. Jirí Vejdelek például páratlan a maga nemében, ha komédiáról van szó. Vele a 2011-es Férfireményen dolgoztam együtt.

A szlovák közönség is inkább a vígjátékokat szereti, illetve a mesefilmeket, amik nálunk Magyarországon sajnos alig készülnek. Ott az animációs vagy ifjúsági filmeknek milliós nézettségük van. De nagy támogatást adnak történelmi, illetve ahogy nevezik, korabeli filmekre. Azért sem vagyok annyira kiéhezve ezekre a tematikus filmekre, mert sok hasonlóban szerepeltem már...
ITT OLVASHATÓ