MAGYARORSZÁG NEM LÉTEZŐ ALKOHOLSTRATÉGIÁJA

QUBIT
Szerző: BALÓ SÁRA
2019.03.13.

Az alkoholizmus Magyarországon óriási méretű, egyéni életeket és családokat megnyomorító népegészségügyi probléma évtizedek óta. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2017-ben 379 ezer főre becsülte a magyar alkoholisták számát, ami arányaiban nagyjából a világon a nyolcadik legtöbb alkoholistát jelenti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az alkoholfüggők mindössze 4 százaléka nyilvántartott, tehát kezelés alatt álló vagy kezelést valamilyen módon igénylő beteg.

Az alkoholizmus igen összetett társadalmi jelenség, mivel pontos kiváltó okai (ahogy a legtöbb mentális eredetű betegségé) nem világosak. Ami biztos, hogy a probléma komplexitásából adódóan az állam többféle szakpolitikával hozzájárulhat a rizikófaktorok csökkentéséhez az oktatáspolitikától a gazdaságpolitikáig. Teheti ezt direkt, explicit intézkedésekkel (például preventív célú egészségügyi oktatással) vagy indirekt, implicit módon. Ilyen implicit eszköz akár a gazdasági válságok hatékony kezelése is (ami nyilván több szempontból előnyös), de tekintve, hogy 2007-ről 2008-ra az alkoholisták száma Magyarországon 10 százalékkal emelkedett, feltételezhető, hogy a válság során kialakuló kilátástalan élethelyzetek is közrejátszottak az alkoholisták számának növekedésében.

A megelőzési lehetőségeknek tehát széles tárháza áll rendelkezésre. A probléma megközelítése az alkoholos italok fogyasztására, forgalmazására és értékesítésére vonatkozó szabályozás útján nehéz, ám a WHO nemzetközi statisztikái szerint hatékony út. A megközelítés nehézsége abból ered, hogy a szeszes italok a tizennyolcadik életév betöltésével mindenkinek legálisan elérhető, ráadásul a magyar gasztronómiai kultúra részét képező termékek. Ezek rendszeres fogyasztása ráadásul önmagában még nem tesz valakit alkoholistává, tehát veszélyessé saját magára és a környezetére. A WHO definíciója szerint alkoholista, vagyis alkoholfüggő az a személy, aki alkoholt mint pszichoaktív szert ismételten fogyaszt olyan mértékig, hogy időszakosan vagy krónikusan ittas legyen. Emellett az alkoholfüggő kényszerességet mutat, komoly nehézséget okoz neki a fogyasztott alkoholmennyiség önkéntes visszafogása, valamint szinte mindent megtesz azért, hogy alkoholhoz jusson. A függőség fizikai megnyilvánulása, hogy a tolerancia emelkedik, a fogyasztás megszüntetésekor pedig elvonási tünetek jelentkeznek. A definíció része emellett, hogy miként a függőség minden formája, az alkoholfüggőség is hátrányosan érinti a társadalmat és az egyént. A KSH mindössze részleges meghatározást nyújt az alkoholizmus jelenségére, azt is csak egy, a hivatal honlapján fellelhető 2008-as cikkben: „Az alkoholistának testi és szellemi egészségkárosodással, emberi kapcsolatainak, társadalmi és anyagi helyzetének romlásával kell számolnia.”...

ITT OLVASHATÓ