Szerző: HONT ANDRÁS
2019.03.05.
Ez a mondat a múlt héten hangzott el az Echo televízió Sajtóklub nevű adásában Petőfi értő monográfusától, bárgyú, antiszemita klapanciák fűzfapoétájától. (Kénytelenek lesznek a linkekre kattintani, hogy megtudják, kiről van szó, mert én ennek az alaknak a nevét le nem írom.) Egy hete hápogok magamban. Tényleg torkára forr az embernek a szó, amikor ekkora senkik vesznek szájukra – hibákkal és vétkekkel rendelkező, de mégis – valakiket. És itt most nem Petár Dobrevre vagy Fekete-Győr Endrére utalok, a bolgár külügyes és a Heves megyei téeszelnök pályafutásáról nem tudok sokat, nem is érzem feladatomnak életrajzuk egybevetését a sajtóklubos értékítéletekkel.
Nagyapám azonban más eset, és nem azért, mert a nagyapám, viszont azért mert a nagyapám, jól ismerem tevékenységét, és mindazt, ami ezektől Echo tévés böffencektől megkülönbözteti. Hont Ferenc színházi ember volt, rendező, szervező, tanár, kutató, elméleti szakember egyaránt. Ő alapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, és ő rendezte először szabadtéren Az ember tragédiáját, nyilván mesterének, a Francia Nemzeti Népszínház megteremtőjének Firmin Gémier-nek hatására. Alapítója a Független Színpadnak és az azonos nevű folyóiratnak. Újjászervezője és főigazgatója a Színház- és Filmművészeti Főiskolának. Alapítója és statáriális jellegű nyugdíjazásáig igazgatója a Színháztudományi Intézetnek. A harmincas években merész újító, folyton lobogó, nyughatatlan szervező, alkotó. A későbbiekben Sztanyiszlavszkij-módszer dogmatikusa, doktrinér teoretikus, miközben változatlanul fontos kezdeményezések fölkarolója, jó és kevésbé jó tanulmányok szerzője.
Most mit fejtegessem mindezt ezeknek az önnön műveletlenségükben dagonyázó példányoknak? Mégsem hagyott nyugodni az egész. Bele-belekezdtem, félbehagytam. Próbáltam elbliccelni, de egyfolytában piszkált, hogy nem hagyhatom annyiban ezt a mondatot.
Azután az jutott eszembe, hogy írok egy nyílt levelet a Fidesz EP-képviselőjének, Schöpflin Györgynek. Az ő édesapja és nagyapám barátok voltak. Barátságuk azt követően is megmaradt, hogy Schöpflin Gyula emigrált. Több levelet is őrzök tőle, több olyat is, amelyben beszámol „Gyurka” pályájának alakulásáról. Majd arra jutottam, fölösleges. A pálya ugyanis úgy alakult, hogy jelenleg Schöpflin György a magyar kormány jóformán minden döntését és megnyilvánulását kimagyarázza, mentegeti. Ha szavaiból jól veszem ki, a kormányt érő kritikákat nagyrészt annak tudja be, hogy a válságban lévő baloldali és/vagy liberális gondolkodás nem tud mit kezdeni egy övétől eltérő demokráciafelfogással, szigorúbb, centralizáltabb államvezetési gyakorlattal és a – fogalmazzunk így – az unortodox gazdaságpolitikával. Holott – véli ő – a magyar kormány politikailag kétségtelenül és részben gazdaságilag is sikeres, miközben azt is hozzáteszi, hogy kulturális háborúit viszont egytől egyig elvesztette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.