HOGYAN LEHETNE JOBBÁ TENNI A MAGYAR FELSŐOKTATÁST? - MAGYAR EGYETEMEK A NEMZETKÖZI OKTATÁSI VERSENYBEN: MÁSODIK MENET

INDEX
Szerző: BŐGEL GYÖRGY, MÁTYÁS LÁSZLÓ
2019.03.22.

Néhány héttel ezelőtt vitacikkünk jelent meg az Index vélemény rovatában. Azt a kérdést vetettük fel, hogyan juthatnának be egyes hazai egyetemeink a nemzetközi élvonalba, hogyan kapaszkodhatnának feljebb a rangsorokon. Javaslatainkat tíz pontban foglaltuk össze.

A cikket sokan véleményezték: hideget és meleget egyaránt kaptunk. Vitát szerveztünk a kérdések továbbgondolására és az eltérő vélemények ütköztetésére. A hozzászólások figyelembe vételével az alábbiakban szeretnénk korábbi javaslatainkat tovább árnyalni, finomítani, illetve kiegészíteni. Előre jelezzük, hogy az említett tíz javaslatunkat fenntartjuk, mivel örömmel tapasztaltuk, hogy jogos és célszerű voltukat senki sem vitatta, ahogy az oktatás és a kutatás szabadságának fontosságát sem kérdőjelezte meg senki. A téma aktualitásához sem fér kétség, hiszen a hazai oktatási és kutatási rendszer körül felforrósodott a levegő. A vitát tehát folytatni kell.

Kezdjük a nemzetközi egyetemi rangsorok jelentőségének kérdésével! Számítanak a helyezések, egyáltalán érdemes törődni velük? Tudjuk, hogy a méréssel sok módszertani probléma van, tudjuk, hogy vannak nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthető fontos tényezők is, és tudjuk, hogy a mérhető jellemzők elterelhetik a figyelmet a nem mérhetőkről, torzítva a fejlesztési irányok meghatározását és az intézményi döntéseket. A rangsorok azonban léteznek és hatnak: befolyásolják a tehetséges hallgatók és a felkészült oktatók mozgását, a pénz áramlását, és óriási publicitást élveznek.

TETSZIK, NEM TETSZIK, A RANGSOROKBAN ELFOGLALT POZÍCIÓ JELZÉS A NAGYVILÁG FELÉ,

méghozzá nemcsak az adott intézmény minőségéről, hanem a neki otthont adó országról, annak állapotáról és értékrendjéről is. Az alacsony helyezés azt jelzi, hogy az ország gazdasága gyenge lábakon áll, az innovációval gondok vannak, felkészült és kreatív szakembereket máshonnan kell hozni.

Számtalan történetet ismerünk arról, hogy a múltban diákok és professzorok hogyan használták ki a külföldi tanulási, oktatási és kutatási lehetőségeket, és hogy ez milyen óriási hatással volt hazájuk fejlődésére. Napjainkban kivételes történelmi helyzetet élvezünk: szinte korlátok nélkül mozgunk az Európai Unión belül, de azon kívül sem ütközünk áthághatatlan akadályokba. Az oktatási és munkaerőpiac nem „magyar”, hanem európai és globális. Határok nélküli verseny folyik a legjobbakért, és ha nem vagyunk elég erősek, elveszíthetjük őket, lefejezzük az ország értelmiségét, alárendelt szerepbe szorulunk, és ezzel megbocsáthatatlan hibát követünk el, súlyos kárt okozunk a gazdaságnak és a társadalomnak. Az oktatás versenyképességének fokozása nem tűr halasztást:

A JELENBEN ELKÖVETETT MULASZTÁSOKNAK NEHEZEN VISSZAFORDÍTHATÓ NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK A JÖVŐBEN...

ITT OLVASHATÓ