HERCSEL ADÉL: AGYONBÁNTALMAZOTT TÁRSADALOMBAN ÉLÜNK

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: NAVARRAL MÉSZÁROS MÁRTON
2019.03.17.

Hercsel Adél tinédzser korától ír újságcikkeket, azóta a közélet és a kultúra megszállottja. Új kötete, a Láthatatlan pokol a családon belüli erőszak magyar eseteit tárja fel. A hvg.hu 29 éves újságíróját meglepte, hogy a hátborzongató történeteket elbeszélő munkájából karácsonyi „ajándékkönyv” lett, s úgy látja, párkapcsolatainkban sem sikerült maradéktalanul magunkévá tennünk a demokráciát.

Milyen visszajelzéseket kapott eddig az októberben megjelent Láthatatlan pokol című kötetére?

Egyelőre csak egy bemutatót tartottunk az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán, a 

Szociálpszichológia Tanszék közreműködésével. Elég erős élmény volt, amikor a rendezvény után többen odajöttek hozzám, és bevallották: most, a beszélgetés hatására jöttek rá, hogy évtizedek óta bántalmazó kapcsolatban élnek. Leginkább az döbbentette meg őket, hogy a bántalmazásnak, amit alapvetően a veréssel és a nemi erőszakkal szokás azonosítani, van még vagy harminc másik, kevésbé „látványos” eszköze. A verbális erőszak pedig ugyanolyan súlyos pusztításra képes. Sokan a könyv végére érve nem csak a párkapcsolatukat, hanem a gyerekkorukat is átértékelték - ez is rendszeres visszajelzés. Olyanokat írtak, „nem is volt olyan szörnyű, mint gondoltam” vagy azt, hogy „sokkal rosszabb volt, mint hittem, ezek szerint én is áldozat voltam.” Ugyanakkor biztos voltam abban, ha lesz könyv, ami nem kerül a karácsonyfa alá Borbás Marcsi meg Fördős Zé kötetei mellé, akkor az a hátborzongató történeteket felvonultató Láthatatlan pokol lesz. Mégis „ajándékkönyv” lett belőle.

Miért írta meg? 

Részben a hiánypótlás vezérelt, mert a hazai könyvtárakban, könyvesboltokban kevés bántalmazással kapcsolatos szakirodalmat találni. Sőt, az enyém előtt olyan típusú riportkönyv, melyben maguk az áldozatok szólalnak meg, egyáltalán nem létezett.

Az előszóból kiderül, hogy a 2017 októberében kirobbant #metoo mozgalom inspirálta. Mennyire vállaltan van jelen ebben a marketingfogás, a megfelelő időzítés?
A #metoo-kampány inkább csak a felütést, az apropót adta. Amikor megláttam a közösségi médiát elárasztó, rövid bántalmazás-tapasztalatokról szóló posztokat, nagyon kíváncsi lettem, milyen teljes történetek lehetnek mögöttük. Fogtam magam, megírtam a könyv koncepcióját, leadtam a kiadónak, és belevágtam. Nagyon intenzív félév volt, szinte egész nyáron napi 10-12 órában foglalkoztam a szöveggel.

Másfél évvel később miként látja a globális mozgalmat? Okozott-e például bármiféle hátrányt a pozitívumok mellett? 

A Weinstein-üggyel és a hozzá kötődő kampánnyal kiszabadult a szellem palackból, aminek már bőven ideje volt! Sőt, túl sokáig volt bezárva, ezért szabadulhattak el ilyen mértékben az indulatok. Ami kritikám volt a #metoo kampánnyal kapcsolatban, azt a Láthatatlan pokol megírásával pótoltam. Az volt a legfőbb célom, hogy nyugtassam a kedélyeket, és higgadtan, ne az indulat hangján beszéljünk a bántalmazás jelenségéről, az erőszak természetéről. Van még, aki nem készült fel erre a fájdalmas szembesülésre. Az idegenkedést azért sem értem, mert a könyvem végső üzenete, hogy igenis van élet az erőszak után. Hiába váltál áldozattá, attól még sok munkával feldolgozhatod a történteket, és lehet kiegyensúlyozott, boldog az életed. Interjúalanyaim történetei legalábbis mind ezt bizonyítják. Úgy látom, a Láthatatlan pokoltól függetlenül is egyre több színvonalas, értő és valós segítséget nyújtó cikk születik az abúzusról, aminek nagyon örülök...

ITT OLVASHATÓ