Szerző: Határátkelő
2019.03.05.
Tizenhat év után tért haza Ausztráliából családjával James és ez az első egy év nem nevezhető teljes sikernek. Tizenhat év persze hatalmas idő, nyilván nem könnyű visszailleszkedni, ám a folyamat még családon belül sem zajlik ugyanúgy.
Olyannyira nem, hogy például a férfi felesége (és a gyerekeik) gondolkodás nélkül és teljes meggyőződéssel válaszolja az ezt firtató kérdésre, hogy igen, ők visszailleszkedtek, miközben a férj egyelőre képtelen dönteni.
Innen átadnám a szót az ír Jamesnak, aki saját oldalán írta meg tapasztalatait egy év után.
„Talán a kérdéssel van baj. Ne értsetek félre, boldog vagyok. De boldogabb vagyok-e? Azért vagyok boldog, mert visszaköltöztünk? Ebben már nem vagyok biztos.
Nemrég a dublini repülőtérre mentünk, egy hétre utazunk el. Az elmúlt 16 évben minden ilyen alkalom (és nagyjából 15 esetről van szó) csendben telt, miközben hazamentünk Ausztráliába. Megkérdeztem Anna-Marie-t, el tudná-e képzelni, hogy visszaköltözzünk. Már a gondolat is megrémítette.
Minden egyes nap tudnék találni tíz okot a boldogságra és a boldogtalanságra is. Amikor reggel felkelek, tudom, hogy rengeteg okom van boldognak lenni. Esténként hálásan megyek aludni. Boldog ember vagyok, csakúgy, mint Ausztráliában voltam. Összességében azonban úgy gondolom, Írországban akad némi személyiségformáló kihívás...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.