Szerző: BEDE MÁRTON
2019.03.25.
...térjünk át a Bloomberg grafikonjára, ami azt mutatja, hogy 1946 és 1980 között (fekete vonal) az amerikai lakosság szinte teljes egészének a jövedelme megduplázódott. Kivéve a leggazdagabbakat, akiké valamivel szerényebb mértékben növekedett. 1980 és 2014 között viszont (piros vonal) az amerikaiak közel fele egy centtel nem lett gazdagabb, míg a legfelső 1 százalék egészen hihetetlen tempóban gyarapodott.
Most, hogy befejeződött Mueller különleges ügyész vizsgálata, és hála istennek tényleg nem az oroszok a felelősök, tovább lehet gondolkodni a valódi okokon, amiknek köszönhetően egy ilyen csodálatos ország egy ilyen iszonytató alakot választott meg elnökének. Szerencsére ez a gondolkodás már jó ideje folyik, és egyre több jel mutat arra, hogy a valódi okokat azokban a számokban kell keresni, amiket ez a fenti grafikon ilyen látványosan összegez.
Úgy tűnik, hogy az 1980-as évek elejétől kezdve Amerikában valami csúnyán félrecsúszott. Ronald Reagan elnökségével kezdve az amerikai politikai-gazdasági elit, miközben arról papolt, hogy a szabad piac és a kapitalizmus milyen igazságos, mindent elkövetett azért, hogy ez a továbbiakban ne legyen így. A II. világháborút követő össztársadalmi gyarapodást ügyes, ám aljas módon elcsatornázták a leggazdagabbak felé. A világ legfairebb országát unfairré tették, és ezt a folyamatot a későbbi kormányok, demokraták és republikánusok egyaránt, sem akarták vagy tudták visszafordítani. Ahogy Warren Buffet, a világ és egyben Amerika harmadik leggazdagabb embere megfogalmazta 2011-ben: „Húsz évig tartott az osztályharc, és az én osztályom nyert”.
Már Barack Obama és az ő, változást (CHANGE!) ígérő 2008-as kampánya is arra épült, hogy Amerikában valami elromlott, Trump „Tegyük Amerikát ismét naggyá!” jelmondata pedig végképp azt sugallta, hogy valamit, ami elveszett, vissza kell szerezni. Az amerikai választók jelentős része pedig, még ha nem is volt tökéletesen tisztában azokkal a számokkal, amiket a Bloomberg grafikonjához felhasználtak, pontosan ezt érezte. Hogy míg az apja nagyobb házba tudott költözni, mint a nagyapja, ő azt sem tudja, mikor tud bármilyen saját otthont venni, nemhogy olyan szép kertes házat, mint amilyenben felnőtt.
Trump pont jókor jött, hogy ezeknek a kiábrándult és egyre dühösebb embereknek legyen kire szavazniuk. Elnökké választására a nekem legszimpatikusabb magyarázatot Martin Gurri adta, aki szerint Trump olyan talált tárgy, mint Marcel Duchamp híres piszoárja. Pont a keze ügyébe esett annak, aki szét akarta valamivel zúzni a rendszert. Ráadásul itt nem csak egy izgága francia zseni akarta a művészeti konvenciókat darabokra törni, hanem egy 330 millió lakosú ország jelentős része a teljes politikai-gazdasági berendezkedését, így a rombolás még látványosabb volt.
Van azonban a Bloomberg-grafikonnak egy másik olvasata is, ami szintén jól magyarázza Trump elnökségét. A dollármilliárdos Trumpot a jobb felső sarokban látható piros pötty képviseli, az amerikaiak leggazdagabb 0,001 százalékával együtt. Abban a piros pontban, ahova Trump született, nem az egykori amerikai álomnak megfelelően felküzdötte magát, mindenki gyakorlatilag érinthetetlen. Ha a fekete vonalon bárkinek annyi sötét ügye lett volna, mint Trumpnak, nemhogy elnök nem lehetett volna, hanem talán szabadlábon sem maradhatott volna. Mi sem demonstrálja szebben, hogy Amerika unfairebb hely lett 1980 óta, mint hogy Trump, ez a maffiózókkal üzletelő sittes New York-i ingatlanfejlesztő soha nem ütötte meg a bokáját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.