Szerző: HAMVAY PÉTER
2019.03.24.
Hitt a Fideszben és a polgári Magyarország gondolatában, 2010 környékén még reményekkel telve vett részt Orbánék rendezvényein. Sőt, Stefano Bottoni olasz-magyar történész 2017 elején állandó lakcímkártyát igényelt Magyarországon, ám "rá néhány hétre indult a CEU-ügy, majd jött a kutatók listázása a Figyelőben, a szörnyű választási kampány és a drámai eredmény". Ma az MTA függetlenségéért harcoló Akadémiai Dolgozók Fórumának egyik alapítója. Ő volt e héten a HVG Portré rovatának vendége.
A gyerekük a Bolognai Egyetem történelem szakát végezte el 2001-ben, a nyarakat a budapesti rokonságnál és a Balatonon töltötte. „Mindig érdekeltek a nemzetiségi, identitási kérdések és Közép-Európa, de csak a szakdolgozatra készülve merült fel bennem, hogy hasznosíthatnám a magyartudásomat.”
A románt az olasz után könnyen elsajátította, így minden adott volt, hogy az erdélyi magyarság történetét kutassa. Doktori disszertációját a később a Sztálin a székelyeknél című könyvben is feldolgozott 1952–1960 közötti Magyar Autonóm Tartomány történetéből írta, majd az 1956-os magyar forradalom utáni romániai megtorlásokat kutatta. Legutóbbi művében, A várva várt Nyugat címűben a kelet-európai rendszerváltások kudarcos történetét dolgozta fel.
A 2000-es évek elején a Teleki László Intézet külső munkatársa volt, 2009-től az MTA Történettudományi Intézetében dolgozik. 2018 áprilisában állásajánlatot kapott a firenzei egyetemtől, júliustól ott folytatja. Erdélyi származású, politológus végzettségű, most az egyik budapesti uniós ügynökségnél dolgozó feleségével a legendás szelterszfürdői társadalomtudományi táborban ismerkedett meg. Két kiskorú gyermekük van, Dani és Áron. Szabadidejében teremfocizik, télen az időjárás-jelentés és a síelés megszállottja"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.